8.

Még aznap este megnéztük az igazából szerelmet,és Santana egész este velem volt,mivel Nicknek el kellett mennie.Megettünk körübelül 3 darab pizzát az utolsó ketőt már Nick nélkül.Majd elővettük a maradék fagyimat és azt is bezabáltuk.Közben arról panaszkodtam,hogy a pasik milyen szánalmasak és,hogy mennyire csalódni lehet bennük.Ekkor kopogtak.Santanaval abba hagytuk a röhögést és felpattantunk.

-Dylan hozzád jöttek.-mondta Sant,de most olyan vidáman jött vissza és úgy mosolygott mint egy kisgyerek aki megkapta az a plüsst amiről álmodott.Kitipegtem és a résnyire kinyitott ajtót tágra nyitottam.Egy magas srác állt elöttem sapiban.Ing volt rajta és egy bő halásznadrág.

-Öööööööö halii-mondtam zavartan.A srác csak elmosolyodott.Valahonnan a zöld szemei ismerősek voltak de nem tudtam honnan.Mélyen egymás szemébe néztünk majd leesett,hogy kivel beszélek.

-Ryan?!RYAN!!!!!-ordítottam és a nyakába ugrottam.El sem hiszem,hogy itt van velem,hisz annyira régen láttam.Ryan az én mostohabátyám.A szüleink akkor akarták bejelenteni,hogy összeházasodnak amikor karambolóztak...De most itt van és ez a legfontosabb.Ő nevetett és megcsikizett.

-Istenem Ryan annyira hiányoztál!Mi van veled?Hol élsz most?-kérdeztem tőle és beljebb tessékeltem.

-Igazából ide költöztünk mellétek a hugommal.-mondta mosolyogva és körülnézett.El is felejtettem Sallyt.Amikor utoljára találkoztunk,még 5 éves volt.Most már legalább 8 éves lehet.Santana került elő a konyhából.

-Szia Santana Malik vagyok.-mondta és kezet nyújtott miközben a szívószálat próbálta a szájábal bekapni.Ryan csak nevetett és ő is bemutatkozott.

-Ryan Sunday.-mondta és kezetráztak.Majd Ryan elkezdett mesélni,hogy mi törént vele az elmúlt évben.Megszerezte a jogsiját,és levizsgázott rendező szakon.Ryan hihetetlenül tud gitározni,és énekelni egyszerűen imádom.Jó hogy közel van hozzám.

-Lányok mi lenne,ha meghívnálak titeket egy ebédre?-kérdezte Ryan.Mind a ketten bólintottunk és összepakoltuk a cuccunkat.Majd amikor kimentünk egy csillogó fehér BMW-t láttunk.Santana majdnem elájult mivel mindig is ilyet akart.Beültünk a kocsiba és meglepetten láttam,hogy a tetején egy félig nyitott ablak van.

-Mond hogy nem!-néztem rá.Ő csak bólintott és Santanaval kimásztunk az ablakon és a lábainkat belül lógatva a kocsi tetején ültünk.
-Ryan hangosítsd fel a zenét tombolni akarok!-ordította Santana és Ryan egy igenis főnökkel bekapcsolta a rádiót.

A városban össze vissza furikázott bennünket Ryan,mivel nem tudtuk eldönteni,hogy hova menjünk.Majd a Starbucks mellett döntöttünk és egy negyedóra mulva megálltunk a Starbucks mellett.Beültünk a második emelet utolsó asztalához...pont oda ahol Louisék ültek...de ezt a gondolatot gyorsan eloszlattam,és felhívtam Nicket.

-Szia nincs kedved eljönni a Starbucksba?-kérdeztem és elég fura mély rekedtes köhögés hallatszott.

-Nick,Itt vagy?Hahó!-néztem értetlenül.

-Itt vagyok bocsi.-mondta mély hangon.

-Nick beteg vagy?

-Igen megfáztam sajnálom de nem tudok jönni.Szia!-mondta és letette.Ez elég fura volt de nem nagyon érdekelt hiszen most it van Ryan.El sem hiszem.Életem egyik legfontosabb embere most együtt iszik velünk a Starbucksban.Majd miután megittuk az italunkat,Ryan hazavitte Santanat.Majd hozzánk mentünk és én behívtam egy teára.

-Dylan annyira hiányoztál.És be kell vallanom valamit...-mondta és közelebb jött hozzám.Megsimogatta az arcomat és a nyakamhoz hajolt.Kissebb puszikat adott majd az arcomra tért vissza.

-Ryan én most vagyok túl egy szakításon és....-nem tudtam befejezni,mert Ry megcsókolt.Visszacsókoltam de egyből el is toltam.
-Ryan!Mostoha bátyám vagy!-akadtam ki.
-Dylan...adj egy esélyt!-kérlelte nagy szemekkel.
-Ryan...nem tudok bízni már a férfiakban.nagyon vonzó vagy,de nem lehet.Most szakítottam Louval...-hoztam fel a témát,amitől reméltem,hogy visszafogja magát.De mint mindig most sem volt szerencsém.
-Dylan.Én nagyon szeretlek.És én nem hagynálak el soha!-mondta és megfogta a kezemet.

(dal: http://www.youtube.com/watch?v=JF8BRvqGCNs )

Közelebb hajolt,majd lassan a száját a homlokomra helyezte.Behunytam a szemem,és rádőltem a mellkasára.Végiggondoltam mindent.Gyerekkoromtól idáig.Greg mindenhova együtt járt Louval.Ovitól kezdve gimiig.A legjobb barátok voltak,és féltem,hogy én ezt elrontom.Féltem,hogy nem lesz senkim csak Santana Nick és Ryan.Nem akartam egyedül maradni,és magamba fordulni.Lassan oldalra fordítottam a fejemet és kinéztem az utcákra.A nap lassan kúszott le a távolban,úgy ahogy én csúsztam le érzelmileg.Miközben megöleltem Ryt,és megszorítottam a pulcsiját.Majd elkezdtem pityeregni.Ryan gondolom észrevette mert mögém nyúlt és egy zsepit adott.
-Ha nem akarod,akkor nem kell.-mondta Ry kicsit csalódottan.Majd elgondolkodtam...Ryan  más.Soha nem ítélt el,és soha nem bántott meg.És döntöttem.
-De akarom!-mondtam és lábújhegyre állva megcsókoltam Ryant.Ő visszacsókolt,és elmosolyodott.
-nem fogsz bennem csalódni.Megígérem.-mondta és szorosan magához húzott.