7.
Greg mesélte,hogy Harry,Liam és Niall túl van az életveszélyen de Louisért még küzdenek.Annyira nagy ütés érte a fejét,hogy valószínüleg kissebb agyrázkódása van és emlékezet kiesése.Meg kérdeztem azt is,hogy velem mi történt.Greg szerint egyszerűen csak sokkot kaptam és belázasodtam de nagyon.
-Oh akkor már értem,hogy miért van a szád előtt egy maszk-mondtam viccelődve.Kuncogott majd odabújt mellém az ágyon és halkan dúdolni kezdett.Már majdnem aludtam,amikor az orvos feltépte az ajtót.:
-Felébredt.-mondta majd kiment.Greg felpattant és mielött kiment volna adott egy puszit.
-Elmondok mindent.-majd megsimogatta az arcomat,és kiment.Idegességemben felültem törökülésbe és húzogattam a takarót.Majd az órára néztem.Már egy fél órája nem jöttek vissza.Lépteket hallottam,és kisandítottam de nem jött senki.Duzzogva akartam visszadőlni,de ekkor Greg jött be zaklatottan.
-Itt hagytál és nem jöttél fél óráig!-fakadtam ki.Greg lenézett és leült mellém.Megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett.Na ebből nem lesz semmi jó.
-Dyl lehet,hogy váratlanul fog érni a hír,és kiakadsz de kérlek legyél erős.Louis él.-mondta de láttam,hogy még valamit mondani akart.Én bólintottam és hagytam hogy fojtassa.-Viszont Louis...nem tud lábra állni.-mondta és megszorította a kezem.Lassan éreztem,hogy megint elkezdek remegni.Louis nem tud lábraállni???Nem hittem el amit hallok.
-És..soha többé...
-Nem Dyl nem!Az orvosok szerint egy év múlva,rendszeres torna segítségével tudni fog majd járni.-mondta Greg és letörölte a könnycseppeket a szememből.Én rádőltem a vállára és sírni kezdtem.De nem fogom elhagyni,szeretem Louist.És ezen egy tolószék nem fog változtatni.Harcolni fogok érte.
3 hónappal később...
Ide-oda mászkáltam,izgatottan vártam,hogy Louis megjelenjen a kórterme ajtajában.Kerekek görgését hallottam,majd egy bézs színű nadrágot láttam egy kerekesszékben megjelenni,majd lou egész testét láttam.Egy barna pulcsit húzott alá fehér inget.Nagyon csinosan nézett,ki.Csak az arca nagyon szomorú volt ,de meg is értem.Lassan oda tipegtem hozzá és leguggoltam hozzá.Rámosolyogtam,ő pedig kisöpörte az arcomból a tincseim.
-Dylan szeretnék veled beszélni.-mondta Louis és a szemembe nézett.
(dal: http://www.youtube.com/watch?v=CCXbgGzs0YI )
-Mondjad.-mondtam Louisnak és leültem elé törökülésbe.
-Dylan te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben.Mindig ott voltál nekünk és mindig bízhattunk benned.Nem tudod mennyire meg könyebítetted az életemet,azzal hogy újra találkoztunk.Ott voltál nekem,mindig számíthattam rád.DE most itt ülök tehetetlenül,és annyira rossz,hogy nem tudlak megölelni.Dylan nagyon szeretlek.De szakítanunk kell.-mondta Louis és én értetlenül álltam fel.Vagy én vagyok teljesen paranoiás vagy Louis most tényleg szakított velem.
-Louis én....én is nagyon szeretlek....-mondtam halkan majd kifakadtam,és sírva rohantam ki.Hallottam,hogy Lou utánam kiált de nem érdekelt semmi.Csak rohantam és rohantam.Kifutottam egészen a pálya udvarig és tárcsáztam Santanat.
-Santana.....itt vagyok a pálya udvaron...-mondtam szipogva.Alig vártam,egy negyed óra múlva Santana és Nick kocsiját láttam bekanyarodni.Maguk mögött becsapták az ajtót és amint észrevettek rohantak felém.Santana szorosan megölelt és Nick is hátulról átkarolt.
-Mi történt Dyl?Jézusom te sírtál?-kérdezte és megsimogatta az arcom.
-Vége...mindennek vége...-mondtam és megint elbőgtem magam.Miközben elmeséltem Nickéknek mi történt,lefeküdtünk a földre és néztük a naplementét.Santana odahajolt nickhez és súgott valamit,de nem nagyon törődtem vele,volt nagyobb bajom is.Eszembe jutott,hogy mit mondott louis még a reptéren...Majd felkeltünk és elindultunk haza.
3 hónappal később...
Ide-oda mászkáltam,izgatottan vártam,hogy Louis megjelenjen a kórterme ajtajában.Kerekek görgését hallottam,majd egy bézs színű nadrágot láttam egy kerekesszékben megjelenni,majd lou egész testét láttam.Egy barna pulcsit húzott alá fehér inget.Nagyon csinosan nézett,ki.Csak az arca nagyon szomorú volt ,de meg is értem.Lassan oda tipegtem hozzá és leguggoltam hozzá.Rámosolyogtam,ő pedig kisöpörte az arcomból a tincseim.
-Dylan szeretnék veled beszélni.-mondta Louis és a szemembe nézett.
(dal: http://www.youtube.com/watch?v=CCXbgGzs0YI )
-Mondjad.-mondtam Louisnak és leültem elé törökülésbe.
-Dylan te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben.Mindig ott voltál nekünk és mindig bízhattunk benned.Nem tudod mennyire meg könyebítetted az életemet,azzal hogy újra találkoztunk.Ott voltál nekem,mindig számíthattam rád.DE most itt ülök tehetetlenül,és annyira rossz,hogy nem tudlak megölelni.Dylan nagyon szeretlek.De szakítanunk kell.-mondta Louis és én értetlenül álltam fel.Vagy én vagyok teljesen paranoiás vagy Louis most tényleg szakított velem.
-Louis én....én is nagyon szeretlek....-mondtam halkan majd kifakadtam,és sírva rohantam ki.Hallottam,hogy Lou utánam kiált de nem érdekelt semmi.Csak rohantam és rohantam.Kifutottam egészen a pálya udvarig és tárcsáztam Santanat.
-Santana.....itt vagyok a pálya udvaron...-mondtam szipogva.Alig vártam,egy negyed óra múlva Santana és Nick kocsiját láttam bekanyarodni.Maguk mögött becsapták az ajtót és amint észrevettek rohantak felém.Santana szorosan megölelt és Nick is hátulról átkarolt.
-Mi történt Dyl?Jézusom te sírtál?-kérdezte és megsimogatta az arcom.
-Vége...mindennek vége...-mondtam és megint elbőgtem magam.Miközben elmeséltem Nickéknek mi történt,lefeküdtünk a földre és néztük a naplementét.Santana odahajolt nickhez és súgott valamit,de nem nagyon törődtem vele,volt nagyobb bajom is.Eszembe jutott,hogy mit mondott louis még a reptéren...Majd felkeltünk és elindultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése