10. fejezet

10.

Délután elbúcsúztam Ryantől és Sallytől,majd hazasétáltam.Majd amikor a kapunkhoz értem meg akartam keresni a kapu kulcsát,de az résnyire ki volt nyitva.Lassan értetlen arcal nyitottam ki a nyikorgó kaput.Lassan osontam az ajtónk felé.Az is nyitva volt.Behajoltam az előtérbe és megfogtam a baseball ütőt ami az ajtó mellett volt.Nagy lépéssekkel a konyhába mentem.A hűtő ki volt nyitva,de minden rendben volt.Majd amikor meg akartam fordulni egy maszkos alak magához szorított és elvette a baseball ütőt.Nekilökött a pultnak és én egy nagy nyögéssel estem neki,majd csúsztam le.Akkor szemügyre vettem az alakot.Magassarkú,cicanaci,bőrdzseki és fekete kesztyűk.A haja a maszk alatt össze vissza kuszálódott,csak a szemét láttam.Azokat a nagy zöld szemeket.Majd a nő teljes erejéből nekem dobta az ütőt amire én felnyögtem.Kezdett elhomájosúlni minden.De megráztam a fejemet,és megint tisztán láttam.reszketve rohantam a telefonomért.Tárcsáztam Harry számát,és harmadszorra felvette.
-Dylan?-kérdezte kicsit furán.Lihegve megszólaltam.
-Harry!Betörtek hozzám!Egy nő volt,de nem tudom ki!Kérlek gyere át-panaszoltam a sírás szélén.Harry nem szólt semmit.Mormogást hallottam,és megszakadt a kapcsolat.Bőgve néztem a készülékre,majd nekivágtam a fotelnak.Lassan csúsztam le a fal mellett,és a két kezemet az arcom elé raktam.Halkan sírdogáltam,amikor is Harry kicsapta az ajtót.
-Dylan!-mondta és leguggolt mellém,majd szorosan átölelt.Arcomat széles válla egyikébe fúrtam,és halkan szipogtam.Szó szerint már Harry ölében ültem amikor ő felkapott és felvitt a szobámba.Lágyan letett,és megpuszilta a homlokom.
-Ugye itt maradsz?-kérdeztem.Harry mosolygott,majd megkerülte az ágyamat.Leült mellém és én becsuktam a szememet.Harry nekidőlt a falnak és éreztem a tekintetét az arcomon.Majd lassan álomba zuhantam.

***

Reggel már ne volt ott Harry.Hejette egy papírfecni fekütt az ágyamon.

Dylan

Most reggel 8 van én hazamegyek,mert próbánk van.De egész este itt voltam ne aggódj.

Hazz xx

Sóhajtottam.Majd átnyúltam az ágyamon a telefonomig.Miközben bekapcsoltam,odasétáltam     
az ablakhoz,és átnéztem Ryanhez. Pont abban a pillanadban lépett kis Sally,egy labdával.Ahogy néztem,eszembe jutott,hogy felhívjam Ryt.Beírtam a pinkódom,és tárcsáztam Ryant.Kettő csöngés után felvette.
-Van kedved eljönni reggelizni?Gondoltam Sallyt is hozhatnánk.-mondtam egy köszönéssel sem.
-Szia hercegnőm miért is ne?-nevetgélt Ryan.
-Akkor találkozzunk egy fél óra mulva!-mondtam és letettem.Felpattantam,felhúztam az egyik pólómat,kisnadrágomat és elindultam sminkelni.Negyed óra alatt kész is lettem,majd lecsörtettem a nappaliba ahol Greg játszott az XBoxon.
-Elmentem!-mondtam,és már akartam nyitni az ajtót,amikor Greg visszaintett.Lassan leemeltem a kezemet a kilincsről és leültem mellé.
-Harry elmesélte.-nézett rám nagy szemekkel.Szóra nyitottam a számat,de semmi nem jött ki a torkomon.
-Miért nem mondtad?Miért nem hívtál?-kérdezte komolyan.Csak lassan lehunytam a szememet,és az kívántam,bárcsak elmondhatnám.De nem tehettem,mert féltem,hogy ugyanaz volt aki megölte anyuékat...Mindenki szerint egy karamból volt,de mi Greggel tudtuk,hogy valaki megheckelte a kocsit.és nem akartam,hogy újra pereskedjünk.Egy hangos kopogásra eszméltem fel.
-Ryan...-suttogtam.Majd meg sem várva Greg válaszát kirohantam.
-Indulhatunk?Láttam egy tök cuki cipőt és fel szeretném próbálni.-mesélte Sally és a haját hátradobta.Ryannel összenéztünk,és visszafojtva röhögtünk.

***

Később elmentünk fagyizni,és sétálni.Kerestünk egy ideális padot,amire leültünk.Néztem,ahogy Sally leveleket gyűjt,majd a szemem kicsit távolabbra barangolt.Egy mankós srácot láttam,mellette egy alacsonyabb lánnyal.Majd a lány közelebb húzodott a sráchoz és megcsókolta.Louis és Eleanor.Lassan felálltam és felhúztam a pulcsimat.
-Hová mész?Csak most jöttünk.-kérdezte Ryan.Elnéztem a szerelmespár irányába.Ryan követte tekintetemet majd megint rám nézett.
-Menj csak.-mondta.Egy mosolyt erőltettem az arcomra majd megpusziltam Ry homlokát.Elindultam a legközelebbi kávézóhoz majd ott leültem.Amikor megjött a rendelésem,és már a kávémat szürcsölgettem,hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.Miközbe feláltam tettem egy 180 fokos fordulatot és szemben találtam magam Louissal.

9.

Hajnalban két erős férfi kar között ébredtem.Rya halkan szuszogott.Felültem,és a laptopomat az ölembe vettem.Ránéztem twittere.A fiukra akaratom nélkül is rámentem.Zayn semmi különösebbet nem.Liamék meg még a kórházban vannak Louissal.Viszont Harry elég érdekes dolgot tweetelt:

@Harry_Styles: Hiányzik...mindene....a nevetése,a mosolya,a szemei,mindene.Remélem        egyszer majd visszatérsz...

Nincsenek válaszok

Annyira csalódtam magamban.Lehet,hogy Louisra haragszom,de a többiekkel nem tehetem ezt.Ők rendesek voltak velem mindig.Minden hülyeségemet elnézték,és bíztak bennem.Soha nem voltak náluk jobb barátaim.Greget is nagyon szeretem,ő is mindig segített a bajban.Lassan lecsuktam a laptopomat,és visszaraktam a polcomra.Visszafeküdtem Ryan mellé és elaludtam.

***

Még Ry aludt amikor lementem mert csörgött a telefon.

-Haló?-kérdeztem és leültem a kanapénkra.

-Itt vagyok a házatok elött.-hallottam meg Harry hangját.5 másodperc alatt dobtam el a telefont,húztam fel a pulcsimat,rohantam a kulcsért és nyitottam ajtót.

-Ó Harry.Mit akarsz?-kérdeztem ahogy feltéptem az ajtót.Harry napszemüvegben,egy pulcsiban  és nadrágban volt,meg egy Nike-os cipőben.

-Bejöhetek?-kérdezte és levette a szemüvegét.Mondatra nyitottam a számat de végül semmit nem tudtam mondani.Eláltam az ajtóbol és amint Harry bejött bezártam az ajtót.

-Tudom,hogy hiába kérlellek,hogy bocsáss meg neki tudom,hogy nem fog menni.De jobb,hogy tőlem tudod-mondta és a pulcsija zsebében kezdett el kutatni.Elösszőr a bankkártyáját vette ki,majd egy kis pairfecnit.Végül egy fotót.

A képen egy lány volt Louis mellett.

-Egy rajongó mi van vele?-kérdeztem a fotót nézegetve.Harry megtörölgette a szemét és zsebretette a kezét.

-Dylan ülj le szeretnék neked elmondani valamit.-mondta és megfogta a karomat majd leültetett.

-Amikor elmentetek,Louis teljesen ki volt borúlva.Nem evett,nem ivott,nem aludt.Egész nap csak ült a szobájában és a turnénkat szervezgette.Majd amikor a turné első koncertjén voltunk,Louis kiment a mosdóba.Utközben találkozott Eleanorral,aki ahogy mondtad egy rajongó volt.Majd randizgatni kezdtek és összejöttek.Akkor te is visszatértél Lou életébe.Szakitottak,mert Louis még mindig téged szeretett.Majd rájott,hogy ő Eleanorral akar lenni és nem tudta hogyan közolni veled.Ekkor jött a baleset,ami Louisnak tökeletes kifogásnak bizonyult.Majd szakitott veled.-mesélte Harry es megfogtaa kezem.Szóval Louis ez miatt a csaj miatt szakitott velem?Összekoccantak a térdjeim majd remegve feláltam.-Köszönom hogy elmondtad.Viszont most menj el.-kértem zokogva.Harry bólintott és kiment az ajtón.Visszafogtam a könnyeim és a következo pillanatban Ryan jött le a lépcsőn.-Gyere menjünk át Sallyhez-mondta mosolyogva.Sally mindig meg tudott vigasztalni akármi is történt.Ő volt az én őrangyalom.Átsetaltunk Ryan házahoz,és beleptem.Hatalmas előkertjük volt,és a ház is nagyon szép volt.Majd beengedett a házba.Narancssarga szinű volt a nappali,és a konyha szilva kék.Fentrol Sally énekléset hallottam,ezért fel is sétaltam a lépcsőn.Benyitottam a csillogó Sally feliratu ajtón.Sally háttal állt nekem,vörös göndör haját igazgatta miközben azt dúdolgatta,hogy: "Tiéd leszek Rocky Lyncs,tiéd leszek Rocky Lyncs!".Elnevettem magam és erre Sally is felfigyelt.
-Dylaaaaaaaaaaan-mondta és eldobta a fésüjét.Odarohant hozzám és megölelt.Kicsit olyan volt,mint Merida a mesefilmből.Sally a derekamig ért,és imádtam leguggolni mellé.Ő volt az én kishugom.
-Dylan dejó hogy itt vagy!Ryan már megpuszilt?-kérdezte nagy zöld szemeivel.Én csak bólintottam és mosolyogtam.
-Dylan és én együtt vagyunk.-toppant be.Lassan magához húzott és megcsókolt.
-Fúúúúúúúúúúúúúúj!!!-mondta Sally.Mi csak nevettünk majd elkeztünk Sallyt hallgatni új kedvenc bandájáról,az R5-ról.

Elnézést ha van benne ékezeti hiba de egy részét telefonról írtam.Azért remélem tetszik!

8.

Még aznap este megnéztük az igazából szerelmet,és Santana egész este velem volt,mivel Nicknek el kellett mennie.Megettünk körübelül 3 darab pizzát az utolsó ketőt már Nick nélkül.Majd elővettük a maradék fagyimat és azt is bezabáltuk.Közben arról panaszkodtam,hogy a pasik milyen szánalmasak és,hogy mennyire csalódni lehet bennük.Ekkor kopogtak.Santanaval abba hagytuk a röhögést és felpattantunk.

-Dylan hozzád jöttek.-mondta Sant,de most olyan vidáman jött vissza és úgy mosolygott mint egy kisgyerek aki megkapta az a plüsst amiről álmodott.Kitipegtem és a résnyire kinyitott ajtót tágra nyitottam.Egy magas srác állt elöttem sapiban.Ing volt rajta és egy bő halásznadrág.

-Öööööööö halii-mondtam zavartan.A srác csak elmosolyodott.Valahonnan a zöld szemei ismerősek voltak de nem tudtam honnan.Mélyen egymás szemébe néztünk majd leesett,hogy kivel beszélek.

-Ryan?!RYAN!!!!!-ordítottam és a nyakába ugrottam.El sem hiszem,hogy itt van velem,hisz annyira régen láttam.Ryan az én mostohabátyám.A szüleink akkor akarták bejelenteni,hogy összeházasodnak amikor karambolóztak...De most itt van és ez a legfontosabb.Ő nevetett és megcsikizett.

-Istenem Ryan annyira hiányoztál!Mi van veled?Hol élsz most?-kérdeztem tőle és beljebb tessékeltem.

-Igazából ide költöztünk mellétek a hugommal.-mondta mosolyogva és körülnézett.El is felejtettem Sallyt.Amikor utoljára találkoztunk,még 5 éves volt.Most már legalább 8 éves lehet.Santana került elő a konyhából.

-Szia Santana Malik vagyok.-mondta és kezet nyújtott miközben a szívószálat próbálta a szájábal bekapni.Ryan csak nevetett és ő is bemutatkozott.

-Ryan Sunday.-mondta és kezetráztak.Majd Ryan elkezdett mesélni,hogy mi törént vele az elmúlt évben.Megszerezte a jogsiját,és levizsgázott rendező szakon.Ryan hihetetlenül tud gitározni,és énekelni egyszerűen imádom.Jó hogy közel van hozzám.

-Lányok mi lenne,ha meghívnálak titeket egy ebédre?-kérdezte Ryan.Mind a ketten bólintottunk és összepakoltuk a cuccunkat.Majd amikor kimentünk egy csillogó fehér BMW-t láttunk.Santana majdnem elájult mivel mindig is ilyet akart.Beültünk a kocsiba és meglepetten láttam,hogy a tetején egy félig nyitott ablak van.

-Mond hogy nem!-néztem rá.Ő csak bólintott és Santanaval kimásztunk az ablakon és a lábainkat belül lógatva a kocsi tetején ültünk.
-Ryan hangosítsd fel a zenét tombolni akarok!-ordította Santana és Ryan egy igenis főnökkel bekapcsolta a rádiót.

A városban össze vissza furikázott bennünket Ryan,mivel nem tudtuk eldönteni,hogy hova menjünk.Majd a Starbucks mellett döntöttünk és egy negyedóra mulva megálltunk a Starbucks mellett.Beültünk a második emelet utolsó asztalához...pont oda ahol Louisék ültek...de ezt a gondolatot gyorsan eloszlattam,és felhívtam Nicket.

-Szia nincs kedved eljönni a Starbucksba?-kérdeztem és elég fura mély rekedtes köhögés hallatszott.

-Nick,Itt vagy?Hahó!-néztem értetlenül.

-Itt vagyok bocsi.-mondta mély hangon.

-Nick beteg vagy?

-Igen megfáztam sajnálom de nem tudok jönni.Szia!-mondta és letette.Ez elég fura volt de nem nagyon érdekelt hiszen most it van Ryan.El sem hiszem.Életem egyik legfontosabb embere most együtt iszik velünk a Starbucksban.Majd miután megittuk az italunkat,Ryan hazavitte Santanat.Majd hozzánk mentünk és én behívtam egy teára.

-Dylan annyira hiányoztál.És be kell vallanom valamit...-mondta és közelebb jött hozzám.Megsimogatta az arcomat és a nyakamhoz hajolt.Kissebb puszikat adott majd az arcomra tért vissza.

-Ryan én most vagyok túl egy szakításon és....-nem tudtam befejezni,mert Ry megcsókolt.Visszacsókoltam de egyből el is toltam.
-Ryan!Mostoha bátyám vagy!-akadtam ki.
-Dylan...adj egy esélyt!-kérlelte nagy szemekkel.
-Ryan...nem tudok bízni már a férfiakban.nagyon vonzó vagy,de nem lehet.Most szakítottam Louval...-hoztam fel a témát,amitől reméltem,hogy visszafogja magát.De mint mindig most sem volt szerencsém.
-Dylan.Én nagyon szeretlek.És én nem hagynálak el soha!-mondta és megfogta a kezemet.

(dal: http://www.youtube.com/watch?v=JF8BRvqGCNs )

Közelebb hajolt,majd lassan a száját a homlokomra helyezte.Behunytam a szemem,és rádőltem a mellkasára.Végiggondoltam mindent.Gyerekkoromtól idáig.Greg mindenhova együtt járt Louval.Ovitól kezdve gimiig.A legjobb barátok voltak,és féltem,hogy én ezt elrontom.Féltem,hogy nem lesz senkim csak Santana Nick és Ryan.Nem akartam egyedül maradni,és magamba fordulni.Lassan oldalra fordítottam a fejemet és kinéztem az utcákra.A nap lassan kúszott le a távolban,úgy ahogy én csúsztam le érzelmileg.Miközben megöleltem Ryt,és megszorítottam a pulcsiját.Majd elkezdtem pityeregni.Ryan gondolom észrevette mert mögém nyúlt és egy zsepit adott.
-Ha nem akarod,akkor nem kell.-mondta Ry kicsit csalódottan.Majd elgondolkodtam...Ryan  más.Soha nem ítélt el,és soha nem bántott meg.És döntöttem.
-De akarom!-mondtam és lábújhegyre állva megcsókoltam Ryant.Ő visszacsókolt,és elmosolyodott.
-nem fogsz bennem csalódni.Megígérem.-mondta és szorosan magához húzott.

7. fejezet

7.

Greg mesélte,hogy Harry,Liam és Niall túl van az életveszélyen de Louisért még küzdenek.Annyira nagy ütés érte a fejét,hogy valószínüleg kissebb agyrázkódása van és emlékezet kiesése.Meg kérdeztem azt is,hogy velem mi történt.Greg szerint egyszerűen csak sokkot kaptam és belázasodtam de nagyon.

-Oh akkor már értem,hogy miért van a szád előtt egy maszk-mondtam viccelődve.Kuncogott majd odabújt mellém az ágyon és halkan dúdolni kezdett.Már majdnem aludtam,amikor az orvos feltépte az ajtót.:

-Felébredt.-mondta majd kiment.Greg felpattant és mielött kiment volna adott egy puszit.

-Elmondok mindent.-majd megsimogatta az arcomat,és kiment.Idegességemben felültem törökülésbe és húzogattam a takarót.Majd az órára néztem.Már egy fél órája nem jöttek vissza.Lépteket hallottam,és kisandítottam de nem jött senki.Duzzogva akartam visszadőlni,de ekkor Greg jött be zaklatottan.

-Itt hagytál és nem jöttél fél óráig!-fakadtam ki.Greg lenézett és leült mellém.Megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett.Na ebből nem lesz semmi jó.

-Dyl lehet,hogy váratlanul fog érni a hír,és kiakadsz de kérlek legyél erős.Louis él.-mondta de láttam,hogy még valamit mondani akart.Én bólintottam és hagytam hogy fojtassa.-Viszont Louis...nem tud lábra állni.-mondta és megszorította a kezem.Lassan éreztem,hogy megint elkezdek remegni.Louis nem tud lábraállni???Nem hittem el amit hallok.

-És..soha többé...

-Nem Dyl nem!Az orvosok szerint egy év múlva,rendszeres torna segítségével tudni fog majd járni.-mondta Greg és letörölte a könnycseppeket a szememből.Én rádőltem a vállára és sírni kezdtem.De nem fogom elhagyni,szeretem Louist.És ezen egy tolószék nem fog változtatni.Harcolni fogok érte.

3 hónappal később...

Ide-oda mászkáltam,izgatottan vártam,hogy Louis megjelenjen a kórterme ajtajában.Kerekek görgését hallottam,majd egy bézs színű nadrágot láttam egy kerekesszékben megjelenni,majd lou egész testét láttam.Egy barna pulcsit húzott alá fehér inget.Nagyon csinosan nézett,ki.Csak az arca nagyon szomorú volt ,de meg is értem.Lassan oda tipegtem hozzá és leguggoltam hozzá.Rámosolyogtam,ő pedig kisöpörte az arcomból a tincseim.
-Dylan szeretnék veled beszélni.-mondta Louis és a szemembe nézett.

(dal: http://www.youtube.com/watch?v=CCXbgGzs0YI )

-Mondjad.-mondtam Louisnak és leültem elé törökülésbe.
-Dylan te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben.Mindig ott voltál nekünk és mindig bízhattunk benned.Nem tudod mennyire meg könyebítetted az életemet,azzal hogy újra találkoztunk.Ott voltál nekem,mindig számíthattam rád.DE most itt ülök tehetetlenül,és annyira rossz,hogy nem tudlak megölelni.Dylan nagyon szeretlek.De szakítanunk kell.-mondta Louis és én értetlenül álltam fel.Vagy én vagyok teljesen paranoiás vagy Louis most tényleg szakított velem.
-Louis én....én is nagyon szeretlek....-mondtam halkan majd kifakadtam,és sírva rohantam ki.Hallottam,hogy Lou utánam kiált de nem érdekelt semmi.Csak rohantam és rohantam.Kifutottam egészen a pálya udvarig és tárcsáztam Santanat.
-Santana.....itt vagyok a pálya udvaron...-mondtam szipogva.Alig vártam,egy negyed óra múlva Santana és Nick kocsiját láttam bekanyarodni.Maguk mögött becsapták az ajtót és amint észrevettek rohantak felém.Santana szorosan megölelt és Nick is hátulról átkarolt.
-Mi történt Dyl?Jézusom te sírtál?-kérdezte és megsimogatta az arcom.
-Vége...mindennek vége...-mondtam és megint elbőgtem magam.Miközben elmeséltem Nickéknek mi történt,lefeküdtünk a földre és néztük a naplementét.Santana odahajolt nickhez és súgott valamit,de nem nagyon törődtem vele,volt nagyobb bajom is.Eszembe jutott,hogy mit mondott louis még a reptéren...Majd felkeltünk és elindultunk haza.

6.

Hajnalban a telefonom rezgésére ébredtem.Elkeztem az éjjeli szekrényemen tapogatózni,és a telefonomat keresni,majd amikor megtaláltam,felvettem a telefont.

-Haló?-kérdeztem halkan.A háttérből gépek zümmögése hallatszott.

-Miss Blackwooddal beszélek?-kérdezte egy mély férfi hang.

-Igen mi történt?-mondtam és felültem.Egy idejig hallgatott az illető majd újra megszólalt.

-A nevem Dr.Fall és Louis Tomlinsonról szeretnék beszélni önnel.-mondta a férfi komolyan.Jézusom mi történt?Hiszen,ha egy Doktorral beszélk baj lehet Louissal!

-Mi történt?-mondtam kikelve magamból.

-Mr Tomlinsonnak balesete volt most a sürgősségin van.-mondta az orvos nagyot sóhajtva.Lefagytam a térdeim reszketni kezdtek.Lassan leraktam a telefont és átrohantam Greghez:

-Greg....Louis...Kórházban van-mondtam és elkezdem sírni.Greg felkelt az ágyából rámadta a pulcsiját és az egyik farmerját odadta,majd elindultunk a sürgőségire.Út közben elkezdett esni az eső,és én néztem,ahogy a kis esőcseppek lassan csúsznak le az ablakon.Egy fél óra múlva elértünk a sörgőségíre.Magam mögött becsaptam az ajtót és majdnem átestem egy kisfiún.Bocsánatot kértem az anyukától és rohantam a recepciós pulthoz.
-Louis Tomlinson???-kérdeztem és megint majdnem átestem az asztalon annyira ráhajoltam.A nő ránézett a gépére,majd jobb oldalra mutatott ahol Nick,Santana és Zayn ült.
Odarohantam és a sírás közepedte,átöleltem két legjobb barátnőmet.Majd Zaynez fordultam:
-És a többiek?-néztem rá.Nick rákezdtek a sírásra,és Santana is hüppögött.Én értetlenül néztem rájuk majd megint Zaynre.

(itt kapcsold be ezt a számot: http://www.youtube.com/watch?v=8Yu7gUyHfok  és kicsit pörgess bele ;) )

-Zayn kérlek mond hogy nem!-fakadtam ki.Zayn megtörölte a szemét és lehajtott fejjel elfojtott hangal válaszolt:
-Együtt mentek kocsival.És...és...egyszerűen megtörtént...-mondta és elfojtott hanggal sírni kezdett.Nem fogtam fel.Harry,Louis,Niall és Liam??? Ez nem lehet igaz.Nem veszíthetem el őket is!Azt nem élném túl!Összekoccantak a térdeim és lassan minden elhalkult.Minden és éreztem,hogy süllyedő érzés fogott el.Santana rám nézett és valamit mondott de semmit nem hallottam.Aztán olyan artikulálatlanul maradt a szája.Nick is már rám figyelt és akkor rájöttem,hogy már a földön fekszem.Majd már három fej is felettem volt:Santana,Nick és Zayn arca homályosult el elöttem.Majd két női fejet is láttam de onnantól kezdve vége.Semmit nem éreztem és hallottam.Majd zuhanó érzés fogott el.Végül egy erdőben ébredtem valakinek a hátán.Ő csak ment és ment majd oldalra nézett és amikor észrevette,hogy ébren vagyok megpuszilt oldalról.

-Gyere vissza.nem hagyhatsz egyedül.Nem bírnám ki.Kérlek.-mondtam egy kis könnycseppet letörölve az arcomon.Ő csak kuncogott,majd befordult egy ösvényre és egy éles fénybe sétáltunk...Halk gépek zúgására ébredtem.Kifújtam a levegőt,és a kezemet szorongató srácra bámultam aki a lábamra hajtotta a fejét.Majd nyöszörögni keztem a polcon lévő víz után,mert rendeen kiszáradtam.Erre a fiu is felkapta a fejét.Örömmel láttam,hogy Greg az és ö gyorsan az ágyam vgébe rohan hogy odaadja a vizet.
-Minden rendben lesz...-suttogta,és egy puszit nyomott az arcomra.







Tudom ez egy kicsit rövidke lett de legyetek türelmesek!Jó olvasást a továbbiakban is!

5.

Lassan kinyitottam a szemem és végig gondoltam hogy mit is csinálok.Élhettem volna normális emberként,de most a világ egyik leghíresebb fiu bandájával van találkozóm.Lassan lementem,töltöttem magamnak egy kávét és azt szürcsölgettem amíg néztem a reggeli TeenFoxot.Valahogy ez a csatorna volt a legnevetségesebb TV műsor amit valaha láttam.Álltalában itt kifigurázzák a sztárokat és itt terjednek el a legmocskosabb pletykák.Miközben azon röhögtem,hogy mennyire vicces Taylor Swift paródiát adtak le,Greg rohant le a lépcsőn és elállta a TV-t.

-Dyl mit gondoltál?Megint legyen tojásos az ablakunk?-kérdezte dühödten.El is felejtettem,hogy Greg milyen jóba van a fiukkal.

-Figyelj csak találkozunk,beszélgetünk és ennyi.Ők szeretnének engem újra látni,és én is szeretném Lou-val tisztázni a dolgokat.Kérleeeek-mondtam elhzúva az e betűt és bociszemekkel néztem rá.Greg egy ideig tűrte majd amikor odabújtam hozzá és felnéztem rá,és mondtam olyan cicás hangon hogy "miu" akkor megfogott és megölelt.

-Persze,hogy találkozhatsz velük.De majd hozz nekem egy jegeskávét.-mondta és elengedett.

Megpusziltam a nyakát és elindultam összepakolni a cuccom.Majd beültem a kocsiba és elindultam dolgozni.

-Nick,egy jegeskávé az ötöshöz,kettő marcipános torta a négyeshez és egy kávé a ketteshez!-soroltam a megrendelteket.Nick bólintott és kivitte a rendeléseket.Én már alig tudtam észszerűen gondolkodni,hiszen 3 perc választott el a fiuktól.Türelmetlenül néztem az órát,majd amikor elérte a harmadik perc végét,ledobtam magamról a kötényt és egy cetlit hagytam Nicknek,hogy tudja hol vagyok.Majd felkaptam a táskámat és kirontottam a Truffleból.Szaporáztam a lépteimet és egy 8 perc alatt odaértem a Starbucksba.Benyitottam és a szememmel keresni kezdtem a fiukat.Mivel az alsó szinten nem láttam őket felmentem a másodikra.Ott a folyósó végén volt egy nagyobb asztal,ahol 5 izgatott fiú ült és mindanjian a telefonukat bújták.Odatipegtem hozzájuk és lehajoltam az asztalukhoz.Majd suttogva megszólaltam:

-Szóval igy kell fogadni egy rég nem látott barátot?-kérdeztem.Erre mindannyian felkapták a fejüket,és Niall ijedtében még a telefonját is eldobta.-na nem hinném,hogy ennyire ijesztő vagyok.-mondtam felemelkedve.

-DYLAAAAN-mondák egyszerre,felugrottak,és megöleltek.Kavarodott Zayn férfias szaga,Niall csokiillata,Harry új ingének a melegsége,Liam parfümje és Louis hajának az illata.

-Istenem annyira hiányoztál!El nem tudod képzelkni,hogy Santana mennyit rimánkodott miattad-mondta Zayn amikor már elengedtek.Majd mindenki végigment a mondandóján,Louis megfogta a kezemet,és magához húzott.Én is viszonoztam,és belefrtam az arcomat a pulcsijába.

-Hiányoztál Dyl.-mondta Lou és megpuszilta a nyakamat.Án csak felkuncogtam mert az volt az a pont ahol nagyon csikis voltam.nagyon sokáig beszélgettünk,nevettünk és észre sem vettem,hogy letelt az ebédszünetem.Nagyon sóhajtottam,és végignéztem a srácokon.

-Fiuk nagyon jó volt veletek,de nekem mennem kell mert lejárt az ebédszünetem.Máskor is találkozhatunk ha akarjátok.-mondtam és összepakoltam a cuccaimat.Mindenki egyesével megölelt,és Louis fel ajánlotta hogy elkisér a munkahelyemre.

-És mi történt veled az elmúlt években?-kérdezte Lou és oldalról megölelt.Én tétováztam,hogy elmondjam neki azt de végül ugy döntöttem,hogy megmutatom neki.

-Tudod amikor el kellett mennünnk és nem találkozhattunk,úgy döntöttem,hogy varratok magamnak egy tetoválást-mondtam és felemeltem a hajamat a tarkómnál.Egy egyszerű kis kereszt volt.

-Ó és mit jelent?-kérdezte Lou és éreztem a kezét ahogy megnézi a tetkót.

-Azt,hogy egyszer elválnak majd az útjaink de egy pontban mindig találkozni fog.Pont mint a keresztnek.-meséltem.Ő megfordított és a szemembe nézett.

-Dyl  én...nagyon szeretlek.-mondta majd magához húzott és megcsókolt.Én lassan átkaroltam és visszacsókoltam.Egy ideig így álltunk,majd elindultunk a munkahelyemre mert már télleg késésben voltam.

A Truffleban...

Louis felhívta a fiukat,hogy nyugodtan menjenek haza mert ő itt marad velem és megvárja amíg végzek.Sokat beszélgettünk amíg én dolgoztam és ő is besegített.Majd egy hat óra felé eltüntek az emberek és már csak páran ültek bent.
-Louis...
-Mondjad!-mondta és odahajolt hozzám.
-Akkor most..te meg én....mi....
-Igen Dyl a barátnőm vagy.-mondta Lou kuncogva és megcsókolt.Majd Nick lépett be.
-Ó szia Louis hogy vagy?-kérdezte barátságosan.Én ezt nem értem.Nem rohan oda hozzá hogy autógrammot kérjen,egy képért sem megy oda..
-Öm ti ismeritek egymást?-kérdeztem tátott szájjal.
-Nick Niall unokatestvére.Ő tájékoztatott minket arról,hogy itt vagy.Ezért is jöttünk ide.-mondta Louis azzal a csábos mosolyával.Én elpirultam majd Nickhez fordultam és megöleltem.Ilyen boldog még életemben nem voltam.Késöbb Louis hazakísért és a kapuban megcsókolt majd jóéjszakát kívánt:
-Soha nem hagylak el!Megígérem.-mondta Louis és megölelt.Én szorosan magamhoz húztam és egy 2 perc múlva elbúcsúztam tőle,és lefeküdtem aludni.

3 évvel később...

Hajnalban a friss pirítós szagra ébredtem és arra,hogy Greg bömbölteti a zenét.Felültem és ránéztem az ébresztőmre.Lassan felöltöztem és lementem a lépcsőn,és a bevilágított ablakokon kinéztem.Már nagyjából minden ember elindult Londonban a munkahelyére és nekem is indulnom kellett.Majd gyorsan adtam egy puszit Greg vállára,felvettem a válltáskám és az ebédem majd megindultam a Truffle kávézó felé,ahol dolgoztam.Mikor kiléptem az ajtónkon,megcsapott a hideg és kellemes tavaszi levegő.Sütött a nap ami elég ritka szóval ma jól indult a napom.Beültem a kocsimba és egy 10 perc múlva oda is értem.Kinyitottam a boltot és elkeztem előpakolászni a poharakat,tányérokat és egyebeket.Majd bementem a raktárba és előhoztam a megrendelt tortákat,Nick aranyos mosolya fogadott.

-Szia Dyl!Látom már javarészt kipakoltál segíthetek?-kérdezte Nick.Nick volt a legjobb barátnőm Santana után de már alig beszélgetünk Santal...De amikor először jöttem a munkahelyemre Nick segített nekem mindenben és mindig velem volt ha kellett.Azóta a legjobb barátnőm.Igaz,hogy én 20 vagyok ő pedig 18 de teljesen egyetértünk mindenben.Majd az első vásárló is megérkezett.

2 órával késöbb...

Már aludtam az unalomtól,amikor egy csapat lányt láttam meg,hogy berohannak,lerohanják az egyik asztalt és sutyorogni kezdtek.

-Nick átvennéd a pénztárt egy kicsit?-kérdeztem és ő bólintott.Odamentem a csapat lányhoz és lehajoltam:

-Mit adhatok?-kérdeztem és elővedtem a noteszemet.Ők nem is figyeltek rám csak nekitapadtak a falnak és néztek ki.Én is kinéztem de nem láttam az ég világon semmit.Csak pár anyukát gyerekkel és kettő férfit.Majd észrevettem azt amit ők néztek.Pár fotós volt a közelben és tőlük 4 méterre pedig 5 srác focizott és röhögött.Megremegett mindenem és a kis noteszt majdnem kiejtettem a kezemből.Majd az egyik fiú a kávézó felé nézett és megállt.Oda ment egy magasabbhoz és súgott valamit a fülébe majd az is felém nézett.Nem tudtam biztosan,hogy ők-e azok de abban biztos voltam,hogy ennek nem lesz jó vége.Végül megigazítottam a hajam és visszamentem a pulthoz.

-Nick ebédszünetem van nem baj ha itt hagylak?-kérdeztem és már vettem is le a kötényemet.Nicki mosolygott és visszaállt a pulthoz.Bementem és átöltöztem a ruhámba:

Majd futólépésben megindultam a Starbucksba.Viszont amikor hátranéztem,öt fiatal srácot láttam utánam rohanni.Már énis rohantam és végül egy sikátorba rohantam.Ott elbújtam egy kuka mögé ahol fogalmam sincs mibe de abba a valamibe beleléptem...És akkor ők is utolértek:

-Biztos hogy őt láttad?-kérdezte az egyik.

-Igen biztos.Messziről is láttam a két sárga szemét!-mondta egy rekedtes.

-Srácok szerintem tovább ment...keressük ott-mondta és a hangjából is hallatszott,hogy valamerre mutat.Én mozdulatlanul guggoltam és az 5 cipőből már csak kettőt láttam.

-Haver meg fogjuk találni.Ha rajtam múlik akkor biztos.-mondta újra a rekedtes.Majd mind a ketten eltűntek.Egy pár percet még vártam majd kiosontam és visszamentem a Trufflebe és áthúztam a munkaruhám.Majd a műszakom végéhez közeledtekor csináltam magamnak egy Milkshaket és azt szürcsölgettem.

Othon...

Beültem a gépem elé és megnyitottam a Twittert.2 új értesítés.

Harry Styles:

@DylOffical holnap a Sturbucksban.Remélem eljössz...

Válaszok: milyen Dyl? az ki?-@GGromo

                   Most van barátnőd?-@Abbie00

                  HAGYD BÉKÉN HAZZAT!!!!-@Shopieh12

Louis Tomlinson:

Megtaláltam... ennél jobb napom még nem volt....

Nincsenek válaszok

A sorokat olvasva összekoccantak a fogaim és vacogni kezdtem.Ezt 1 perce rakták ki.Majd alővedtem a telefonom és tárcsáztam a számát.Lassan a fülemhez emeltem és vártam,hogy kicsöngjön.Majd egy éles női hang vedte fel:

-DYLAN?!-mondta egyszerre meg könnyebbülten és izgatottan.

-Szia Santana.Beszélhetek...Zaynel?-kérdeztem és becsuktam a szemem.Ő csak egy gyorsz ühümmel válaszolt és a háttérben hallottam az összes fi hangját hogy" mi?! Dyl az?" meg Niall elkeseredett nyöszörgését hogy"és mi van a szendvicsemmel???".Kuncogtam egy kicsit,de ekkor már Zayn volt a vonalban.

-Dylan?Te vagy az?-kérdezte reménykedve.

-Igen én.Kihangosítanál?-kértem meg és ő egy igennel válaszolt.Majd nagy levegőt vettem és belekezdtem a mondandómba:

-Fiúk rettenetesen hiányoztok és tegnap nem tudom miért futottam el.Talán féltem attól,hogy újra találkozunk vagy nem tudom...de nagyon szeretlek titeket.És holnap találkozhatunk a Starbucksban de csak egy 10 percre amíg ebédszünetem van.-mondtam és kifújtam a levegőt.Egy pillanatig csönd volt majd hallottam ahogy Lou egy hal igent mond majd újra zaynt hallottam.

-Akkor holnap.És Dyl!

-Igen?

-Hiányoztál nekünk.-mondta Zayn majd leraktam.