10. fejezet

10.

Délután elbúcsúztam Ryantől és Sallytől,majd hazasétáltam.Majd amikor a kapunkhoz értem meg akartam keresni a kapu kulcsát,de az résnyire ki volt nyitva.Lassan értetlen arcal nyitottam ki a nyikorgó kaput.Lassan osontam az ajtónk felé.Az is nyitva volt.Behajoltam az előtérbe és megfogtam a baseball ütőt ami az ajtó mellett volt.Nagy lépéssekkel a konyhába mentem.A hűtő ki volt nyitva,de minden rendben volt.Majd amikor meg akartam fordulni egy maszkos alak magához szorított és elvette a baseball ütőt.Nekilökött a pultnak és én egy nagy nyögéssel estem neki,majd csúsztam le.Akkor szemügyre vettem az alakot.Magassarkú,cicanaci,bőrdzseki és fekete kesztyűk.A haja a maszk alatt össze vissza kuszálódott,csak a szemét láttam.Azokat a nagy zöld szemeket.Majd a nő teljes erejéből nekem dobta az ütőt amire én felnyögtem.Kezdett elhomájosúlni minden.De megráztam a fejemet,és megint tisztán láttam.reszketve rohantam a telefonomért.Tárcsáztam Harry számát,és harmadszorra felvette.
-Dylan?-kérdezte kicsit furán.Lihegve megszólaltam.
-Harry!Betörtek hozzám!Egy nő volt,de nem tudom ki!Kérlek gyere át-panaszoltam a sírás szélén.Harry nem szólt semmit.Mormogást hallottam,és megszakadt a kapcsolat.Bőgve néztem a készülékre,majd nekivágtam a fotelnak.Lassan csúsztam le a fal mellett,és a két kezemet az arcom elé raktam.Halkan sírdogáltam,amikor is Harry kicsapta az ajtót.
-Dylan!-mondta és leguggolt mellém,majd szorosan átölelt.Arcomat széles válla egyikébe fúrtam,és halkan szipogtam.Szó szerint már Harry ölében ültem amikor ő felkapott és felvitt a szobámba.Lágyan letett,és megpuszilta a homlokom.
-Ugye itt maradsz?-kérdeztem.Harry mosolygott,majd megkerülte az ágyamat.Leült mellém és én becsuktam a szememet.Harry nekidőlt a falnak és éreztem a tekintetét az arcomon.Majd lassan álomba zuhantam.

***

Reggel már ne volt ott Harry.Hejette egy papírfecni fekütt az ágyamon.

Dylan

Most reggel 8 van én hazamegyek,mert próbánk van.De egész este itt voltam ne aggódj.

Hazz xx

Sóhajtottam.Majd átnyúltam az ágyamon a telefonomig.Miközben bekapcsoltam,odasétáltam     
az ablakhoz,és átnéztem Ryanhez. Pont abban a pillanadban lépett kis Sally,egy labdával.Ahogy néztem,eszembe jutott,hogy felhívjam Ryt.Beírtam a pinkódom,és tárcsáztam Ryant.Kettő csöngés után felvette.
-Van kedved eljönni reggelizni?Gondoltam Sallyt is hozhatnánk.-mondtam egy köszönéssel sem.
-Szia hercegnőm miért is ne?-nevetgélt Ryan.
-Akkor találkozzunk egy fél óra mulva!-mondtam és letettem.Felpattantam,felhúztam az egyik pólómat,kisnadrágomat és elindultam sminkelni.Negyed óra alatt kész is lettem,majd lecsörtettem a nappaliba ahol Greg játszott az XBoxon.
-Elmentem!-mondtam,és már akartam nyitni az ajtót,amikor Greg visszaintett.Lassan leemeltem a kezemet a kilincsről és leültem mellé.
-Harry elmesélte.-nézett rám nagy szemekkel.Szóra nyitottam a számat,de semmi nem jött ki a torkomon.
-Miért nem mondtad?Miért nem hívtál?-kérdezte komolyan.Csak lassan lehunytam a szememet,és az kívántam,bárcsak elmondhatnám.De nem tehettem,mert féltem,hogy ugyanaz volt aki megölte anyuékat...Mindenki szerint egy karamból volt,de mi Greggel tudtuk,hogy valaki megheckelte a kocsit.és nem akartam,hogy újra pereskedjünk.Egy hangos kopogásra eszméltem fel.
-Ryan...-suttogtam.Majd meg sem várva Greg válaszát kirohantam.
-Indulhatunk?Láttam egy tök cuki cipőt és fel szeretném próbálni.-mesélte Sally és a haját hátradobta.Ryannel összenéztünk,és visszafojtva röhögtünk.

***

Később elmentünk fagyizni,és sétálni.Kerestünk egy ideális padot,amire leültünk.Néztem,ahogy Sally leveleket gyűjt,majd a szemem kicsit távolabbra barangolt.Egy mankós srácot láttam,mellette egy alacsonyabb lánnyal.Majd a lány közelebb húzodott a sráchoz és megcsókolta.Louis és Eleanor.Lassan felálltam és felhúztam a pulcsimat.
-Hová mész?Csak most jöttünk.-kérdezte Ryan.Elnéztem a szerelmespár irányába.Ryan követte tekintetemet majd megint rám nézett.
-Menj csak.-mondta.Egy mosolyt erőltettem az arcomra majd megpusziltam Ry homlokát.Elindultam a legközelebbi kávézóhoz majd ott leültem.Amikor megjött a rendelésem,és már a kávémat szürcsölgettem,hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.Miközbe feláltam tettem egy 180 fokos fordulatot és szemben találtam magam Louissal.

9.

Hajnalban két erős férfi kar között ébredtem.Rya halkan szuszogott.Felültem,és a laptopomat az ölembe vettem.Ránéztem twittere.A fiukra akaratom nélkül is rámentem.Zayn semmi különösebbet nem.Liamék meg még a kórházban vannak Louissal.Viszont Harry elég érdekes dolgot tweetelt:

@Harry_Styles: Hiányzik...mindene....a nevetése,a mosolya,a szemei,mindene.Remélem        egyszer majd visszatérsz...

Nincsenek válaszok

Annyira csalódtam magamban.Lehet,hogy Louisra haragszom,de a többiekkel nem tehetem ezt.Ők rendesek voltak velem mindig.Minden hülyeségemet elnézték,és bíztak bennem.Soha nem voltak náluk jobb barátaim.Greget is nagyon szeretem,ő is mindig segített a bajban.Lassan lecsuktam a laptopomat,és visszaraktam a polcomra.Visszafeküdtem Ryan mellé és elaludtam.

***

Még Ry aludt amikor lementem mert csörgött a telefon.

-Haló?-kérdeztem és leültem a kanapénkra.

-Itt vagyok a házatok elött.-hallottam meg Harry hangját.5 másodperc alatt dobtam el a telefont,húztam fel a pulcsimat,rohantam a kulcsért és nyitottam ajtót.

-Ó Harry.Mit akarsz?-kérdeztem ahogy feltéptem az ajtót.Harry napszemüvegben,egy pulcsiban  és nadrágban volt,meg egy Nike-os cipőben.

-Bejöhetek?-kérdezte és levette a szemüvegét.Mondatra nyitottam a számat de végül semmit nem tudtam mondani.Eláltam az ajtóbol és amint Harry bejött bezártam az ajtót.

-Tudom,hogy hiába kérlellek,hogy bocsáss meg neki tudom,hogy nem fog menni.De jobb,hogy tőlem tudod-mondta és a pulcsija zsebében kezdett el kutatni.Elösszőr a bankkártyáját vette ki,majd egy kis pairfecnit.Végül egy fotót.

A képen egy lány volt Louis mellett.

-Egy rajongó mi van vele?-kérdeztem a fotót nézegetve.Harry megtörölgette a szemét és zsebretette a kezét.

-Dylan ülj le szeretnék neked elmondani valamit.-mondta és megfogta a karomat majd leültetett.

-Amikor elmentetek,Louis teljesen ki volt borúlva.Nem evett,nem ivott,nem aludt.Egész nap csak ült a szobájában és a turnénkat szervezgette.Majd amikor a turné első koncertjén voltunk,Louis kiment a mosdóba.Utközben találkozott Eleanorral,aki ahogy mondtad egy rajongó volt.Majd randizgatni kezdtek és összejöttek.Akkor te is visszatértél Lou életébe.Szakitottak,mert Louis még mindig téged szeretett.Majd rájott,hogy ő Eleanorral akar lenni és nem tudta hogyan közolni veled.Ekkor jött a baleset,ami Louisnak tökeletes kifogásnak bizonyult.Majd szakitott veled.-mesélte Harry es megfogtaa kezem.Szóval Louis ez miatt a csaj miatt szakitott velem?Összekoccantak a térdjeim majd remegve feláltam.-Köszönom hogy elmondtad.Viszont most menj el.-kértem zokogva.Harry bólintott és kiment az ajtón.Visszafogtam a könnyeim és a következo pillanatban Ryan jött le a lépcsőn.-Gyere menjünk át Sallyhez-mondta mosolyogva.Sally mindig meg tudott vigasztalni akármi is történt.Ő volt az én őrangyalom.Átsetaltunk Ryan házahoz,és beleptem.Hatalmas előkertjük volt,és a ház is nagyon szép volt.Majd beengedett a házba.Narancssarga szinű volt a nappali,és a konyha szilva kék.Fentrol Sally énekléset hallottam,ezért fel is sétaltam a lépcsőn.Benyitottam a csillogó Sally feliratu ajtón.Sally háttal állt nekem,vörös göndör haját igazgatta miközben azt dúdolgatta,hogy: "Tiéd leszek Rocky Lyncs,tiéd leszek Rocky Lyncs!".Elnevettem magam és erre Sally is felfigyelt.
-Dylaaaaaaaaaaan-mondta és eldobta a fésüjét.Odarohant hozzám és megölelt.Kicsit olyan volt,mint Merida a mesefilmből.Sally a derekamig ért,és imádtam leguggolni mellé.Ő volt az én kishugom.
-Dylan dejó hogy itt vagy!Ryan már megpuszilt?-kérdezte nagy zöld szemeivel.Én csak bólintottam és mosolyogtam.
-Dylan és én együtt vagyunk.-toppant be.Lassan magához húzott és megcsókolt.
-Fúúúúúúúúúúúúúúj!!!-mondta Sally.Mi csak nevettünk majd elkeztünk Sallyt hallgatni új kedvenc bandájáról,az R5-ról.

Elnézést ha van benne ékezeti hiba de egy részét telefonról írtam.Azért remélem tetszik!

8.

Még aznap este megnéztük az igazából szerelmet,és Santana egész este velem volt,mivel Nicknek el kellett mennie.Megettünk körübelül 3 darab pizzát az utolsó ketőt már Nick nélkül.Majd elővettük a maradék fagyimat és azt is bezabáltuk.Közben arról panaszkodtam,hogy a pasik milyen szánalmasak és,hogy mennyire csalódni lehet bennük.Ekkor kopogtak.Santanaval abba hagytuk a röhögést és felpattantunk.

-Dylan hozzád jöttek.-mondta Sant,de most olyan vidáman jött vissza és úgy mosolygott mint egy kisgyerek aki megkapta az a plüsst amiről álmodott.Kitipegtem és a résnyire kinyitott ajtót tágra nyitottam.Egy magas srác állt elöttem sapiban.Ing volt rajta és egy bő halásznadrág.

-Öööööööö halii-mondtam zavartan.A srác csak elmosolyodott.Valahonnan a zöld szemei ismerősek voltak de nem tudtam honnan.Mélyen egymás szemébe néztünk majd leesett,hogy kivel beszélek.

-Ryan?!RYAN!!!!!-ordítottam és a nyakába ugrottam.El sem hiszem,hogy itt van velem,hisz annyira régen láttam.Ryan az én mostohabátyám.A szüleink akkor akarták bejelenteni,hogy összeházasodnak amikor karambolóztak...De most itt van és ez a legfontosabb.Ő nevetett és megcsikizett.

-Istenem Ryan annyira hiányoztál!Mi van veled?Hol élsz most?-kérdeztem tőle és beljebb tessékeltem.

-Igazából ide költöztünk mellétek a hugommal.-mondta mosolyogva és körülnézett.El is felejtettem Sallyt.Amikor utoljára találkoztunk,még 5 éves volt.Most már legalább 8 éves lehet.Santana került elő a konyhából.

-Szia Santana Malik vagyok.-mondta és kezet nyújtott miközben a szívószálat próbálta a szájábal bekapni.Ryan csak nevetett és ő is bemutatkozott.

-Ryan Sunday.-mondta és kezetráztak.Majd Ryan elkezdett mesélni,hogy mi törént vele az elmúlt évben.Megszerezte a jogsiját,és levizsgázott rendező szakon.Ryan hihetetlenül tud gitározni,és énekelni egyszerűen imádom.Jó hogy közel van hozzám.

-Lányok mi lenne,ha meghívnálak titeket egy ebédre?-kérdezte Ryan.Mind a ketten bólintottunk és összepakoltuk a cuccunkat.Majd amikor kimentünk egy csillogó fehér BMW-t láttunk.Santana majdnem elájult mivel mindig is ilyet akart.Beültünk a kocsiba és meglepetten láttam,hogy a tetején egy félig nyitott ablak van.

-Mond hogy nem!-néztem rá.Ő csak bólintott és Santanaval kimásztunk az ablakon és a lábainkat belül lógatva a kocsi tetején ültünk.
-Ryan hangosítsd fel a zenét tombolni akarok!-ordította Santana és Ryan egy igenis főnökkel bekapcsolta a rádiót.

A városban össze vissza furikázott bennünket Ryan,mivel nem tudtuk eldönteni,hogy hova menjünk.Majd a Starbucks mellett döntöttünk és egy negyedóra mulva megálltunk a Starbucks mellett.Beültünk a második emelet utolsó asztalához...pont oda ahol Louisék ültek...de ezt a gondolatot gyorsan eloszlattam,és felhívtam Nicket.

-Szia nincs kedved eljönni a Starbucksba?-kérdeztem és elég fura mély rekedtes köhögés hallatszott.

-Nick,Itt vagy?Hahó!-néztem értetlenül.

-Itt vagyok bocsi.-mondta mély hangon.

-Nick beteg vagy?

-Igen megfáztam sajnálom de nem tudok jönni.Szia!-mondta és letette.Ez elég fura volt de nem nagyon érdekelt hiszen most it van Ryan.El sem hiszem.Életem egyik legfontosabb embere most együtt iszik velünk a Starbucksban.Majd miután megittuk az italunkat,Ryan hazavitte Santanat.Majd hozzánk mentünk és én behívtam egy teára.

-Dylan annyira hiányoztál.És be kell vallanom valamit...-mondta és közelebb jött hozzám.Megsimogatta az arcomat és a nyakamhoz hajolt.Kissebb puszikat adott majd az arcomra tért vissza.

-Ryan én most vagyok túl egy szakításon és....-nem tudtam befejezni,mert Ry megcsókolt.Visszacsókoltam de egyből el is toltam.
-Ryan!Mostoha bátyám vagy!-akadtam ki.
-Dylan...adj egy esélyt!-kérlelte nagy szemekkel.
-Ryan...nem tudok bízni már a férfiakban.nagyon vonzó vagy,de nem lehet.Most szakítottam Louval...-hoztam fel a témát,amitől reméltem,hogy visszafogja magát.De mint mindig most sem volt szerencsém.
-Dylan.Én nagyon szeretlek.És én nem hagynálak el soha!-mondta és megfogta a kezemet.

(dal: http://www.youtube.com/watch?v=JF8BRvqGCNs )

Közelebb hajolt,majd lassan a száját a homlokomra helyezte.Behunytam a szemem,és rádőltem a mellkasára.Végiggondoltam mindent.Gyerekkoromtól idáig.Greg mindenhova együtt járt Louval.Ovitól kezdve gimiig.A legjobb barátok voltak,és féltem,hogy én ezt elrontom.Féltem,hogy nem lesz senkim csak Santana Nick és Ryan.Nem akartam egyedül maradni,és magamba fordulni.Lassan oldalra fordítottam a fejemet és kinéztem az utcákra.A nap lassan kúszott le a távolban,úgy ahogy én csúsztam le érzelmileg.Miközben megöleltem Ryt,és megszorítottam a pulcsiját.Majd elkezdtem pityeregni.Ryan gondolom észrevette mert mögém nyúlt és egy zsepit adott.
-Ha nem akarod,akkor nem kell.-mondta Ry kicsit csalódottan.Majd elgondolkodtam...Ryan  más.Soha nem ítélt el,és soha nem bántott meg.És döntöttem.
-De akarom!-mondtam és lábújhegyre állva megcsókoltam Ryant.Ő visszacsókolt,és elmosolyodott.
-nem fogsz bennem csalódni.Megígérem.-mondta és szorosan magához húzott.