7. fejezet

7.

Greg mesélte,hogy Harry,Liam és Niall túl van az életveszélyen de Louisért még küzdenek.Annyira nagy ütés érte a fejét,hogy valószínüleg kissebb agyrázkódása van és emlékezet kiesése.Meg kérdeztem azt is,hogy velem mi történt.Greg szerint egyszerűen csak sokkot kaptam és belázasodtam de nagyon.

-Oh akkor már értem,hogy miért van a szád előtt egy maszk-mondtam viccelődve.Kuncogott majd odabújt mellém az ágyon és halkan dúdolni kezdett.Már majdnem aludtam,amikor az orvos feltépte az ajtót.:

-Felébredt.-mondta majd kiment.Greg felpattant és mielött kiment volna adott egy puszit.

-Elmondok mindent.-majd megsimogatta az arcomat,és kiment.Idegességemben felültem törökülésbe és húzogattam a takarót.Majd az órára néztem.Már egy fél órája nem jöttek vissza.Lépteket hallottam,és kisandítottam de nem jött senki.Duzzogva akartam visszadőlni,de ekkor Greg jött be zaklatottan.

-Itt hagytál és nem jöttél fél óráig!-fakadtam ki.Greg lenézett és leült mellém.Megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett.Na ebből nem lesz semmi jó.

-Dyl lehet,hogy váratlanul fog érni a hír,és kiakadsz de kérlek legyél erős.Louis él.-mondta de láttam,hogy még valamit mondani akart.Én bólintottam és hagytam hogy fojtassa.-Viszont Louis...nem tud lábra állni.-mondta és megszorította a kezem.Lassan éreztem,hogy megint elkezdek remegni.Louis nem tud lábraállni???Nem hittem el amit hallok.

-És..soha többé...

-Nem Dyl nem!Az orvosok szerint egy év múlva,rendszeres torna segítségével tudni fog majd járni.-mondta Greg és letörölte a könnycseppeket a szememből.Én rádőltem a vállára és sírni kezdtem.De nem fogom elhagyni,szeretem Louist.És ezen egy tolószék nem fog változtatni.Harcolni fogok érte.

3 hónappal később...

Ide-oda mászkáltam,izgatottan vártam,hogy Louis megjelenjen a kórterme ajtajában.Kerekek görgését hallottam,majd egy bézs színű nadrágot láttam egy kerekesszékben megjelenni,majd lou egész testét láttam.Egy barna pulcsit húzott alá fehér inget.Nagyon csinosan nézett,ki.Csak az arca nagyon szomorú volt ,de meg is értem.Lassan oda tipegtem hozzá és leguggoltam hozzá.Rámosolyogtam,ő pedig kisöpörte az arcomból a tincseim.
-Dylan szeretnék veled beszélni.-mondta Louis és a szemembe nézett.

(dal: http://www.youtube.com/watch?v=CCXbgGzs0YI )

-Mondjad.-mondtam Louisnak és leültem elé törökülésbe.
-Dylan te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben.Mindig ott voltál nekünk és mindig bízhattunk benned.Nem tudod mennyire meg könyebítetted az életemet,azzal hogy újra találkoztunk.Ott voltál nekem,mindig számíthattam rád.DE most itt ülök tehetetlenül,és annyira rossz,hogy nem tudlak megölelni.Dylan nagyon szeretlek.De szakítanunk kell.-mondta Louis és én értetlenül álltam fel.Vagy én vagyok teljesen paranoiás vagy Louis most tényleg szakított velem.
-Louis én....én is nagyon szeretlek....-mondtam halkan majd kifakadtam,és sírva rohantam ki.Hallottam,hogy Lou utánam kiált de nem érdekelt semmi.Csak rohantam és rohantam.Kifutottam egészen a pálya udvarig és tárcsáztam Santanat.
-Santana.....itt vagyok a pálya udvaron...-mondtam szipogva.Alig vártam,egy negyed óra múlva Santana és Nick kocsiját láttam bekanyarodni.Maguk mögött becsapták az ajtót és amint észrevettek rohantak felém.Santana szorosan megölelt és Nick is hátulról átkarolt.
-Mi történt Dyl?Jézusom te sírtál?-kérdezte és megsimogatta az arcom.
-Vége...mindennek vége...-mondtam és megint elbőgtem magam.Miközben elmeséltem Nickéknek mi történt,lefeküdtünk a földre és néztük a naplementét.Santana odahajolt nickhez és súgott valamit,de nem nagyon törődtem vele,volt nagyobb bajom is.Eszembe jutott,hogy mit mondott louis még a reptéren...Majd felkeltünk és elindultunk haza.

6.

Hajnalban a telefonom rezgésére ébredtem.Elkeztem az éjjeli szekrényemen tapogatózni,és a telefonomat keresni,majd amikor megtaláltam,felvettem a telefont.

-Haló?-kérdeztem halkan.A háttérből gépek zümmögése hallatszott.

-Miss Blackwooddal beszélek?-kérdezte egy mély férfi hang.

-Igen mi történt?-mondtam és felültem.Egy idejig hallgatott az illető majd újra megszólalt.

-A nevem Dr.Fall és Louis Tomlinsonról szeretnék beszélni önnel.-mondta a férfi komolyan.Jézusom mi történt?Hiszen,ha egy Doktorral beszélk baj lehet Louissal!

-Mi történt?-mondtam kikelve magamból.

-Mr Tomlinsonnak balesete volt most a sürgősségin van.-mondta az orvos nagyot sóhajtva.Lefagytam a térdeim reszketni kezdtek.Lassan leraktam a telefont és átrohantam Greghez:

-Greg....Louis...Kórházban van-mondtam és elkezdem sírni.Greg felkelt az ágyából rámadta a pulcsiját és az egyik farmerját odadta,majd elindultunk a sürgőségire.Út közben elkezdett esni az eső,és én néztem,ahogy a kis esőcseppek lassan csúsznak le az ablakon.Egy fél óra múlva elértünk a sörgőségíre.Magam mögött becsaptam az ajtót és majdnem átestem egy kisfiún.Bocsánatot kértem az anyukától és rohantam a recepciós pulthoz.
-Louis Tomlinson???-kérdeztem és megint majdnem átestem az asztalon annyira ráhajoltam.A nő ránézett a gépére,majd jobb oldalra mutatott ahol Nick,Santana és Zayn ült.
Odarohantam és a sírás közepedte,átöleltem két legjobb barátnőmet.Majd Zaynez fordultam:
-És a többiek?-néztem rá.Nick rákezdtek a sírásra,és Santana is hüppögött.Én értetlenül néztem rájuk majd megint Zaynre.

(itt kapcsold be ezt a számot: http://www.youtube.com/watch?v=8Yu7gUyHfok  és kicsit pörgess bele ;) )

-Zayn kérlek mond hogy nem!-fakadtam ki.Zayn megtörölte a szemét és lehajtott fejjel elfojtott hangal válaszolt:
-Együtt mentek kocsival.És...és...egyszerűen megtörtént...-mondta és elfojtott hanggal sírni kezdett.Nem fogtam fel.Harry,Louis,Niall és Liam??? Ez nem lehet igaz.Nem veszíthetem el őket is!Azt nem élném túl!Összekoccantak a térdeim és lassan minden elhalkult.Minden és éreztem,hogy süllyedő érzés fogott el.Santana rám nézett és valamit mondott de semmit nem hallottam.Aztán olyan artikulálatlanul maradt a szája.Nick is már rám figyelt és akkor rájöttem,hogy már a földön fekszem.Majd már három fej is felettem volt:Santana,Nick és Zayn arca homályosult el elöttem.Majd két női fejet is láttam de onnantól kezdve vége.Semmit nem éreztem és hallottam.Majd zuhanó érzés fogott el.Végül egy erdőben ébredtem valakinek a hátán.Ő csak ment és ment majd oldalra nézett és amikor észrevette,hogy ébren vagyok megpuszilt oldalról.

-Gyere vissza.nem hagyhatsz egyedül.Nem bírnám ki.Kérlek.-mondtam egy kis könnycseppet letörölve az arcomon.Ő csak kuncogott,majd befordult egy ösvényre és egy éles fénybe sétáltunk...Halk gépek zúgására ébredtem.Kifújtam a levegőt,és a kezemet szorongató srácra bámultam aki a lábamra hajtotta a fejét.Majd nyöszörögni keztem a polcon lévő víz után,mert rendeen kiszáradtam.Erre a fiu is felkapta a fejét.Örömmel láttam,hogy Greg az és ö gyorsan az ágyam vgébe rohan hogy odaadja a vizet.
-Minden rendben lesz...-suttogta,és egy puszit nyomott az arcomra.







Tudom ez egy kicsit rövidke lett de legyetek türelmesek!Jó olvasást a továbbiakban is!

5.

Lassan kinyitottam a szemem és végig gondoltam hogy mit is csinálok.Élhettem volna normális emberként,de most a világ egyik leghíresebb fiu bandájával van találkozóm.Lassan lementem,töltöttem magamnak egy kávét és azt szürcsölgettem amíg néztem a reggeli TeenFoxot.Valahogy ez a csatorna volt a legnevetségesebb TV műsor amit valaha láttam.Álltalában itt kifigurázzák a sztárokat és itt terjednek el a legmocskosabb pletykák.Miközben azon röhögtem,hogy mennyire vicces Taylor Swift paródiát adtak le,Greg rohant le a lépcsőn és elállta a TV-t.

-Dyl mit gondoltál?Megint legyen tojásos az ablakunk?-kérdezte dühödten.El is felejtettem,hogy Greg milyen jóba van a fiukkal.

-Figyelj csak találkozunk,beszélgetünk és ennyi.Ők szeretnének engem újra látni,és én is szeretném Lou-val tisztázni a dolgokat.Kérleeeek-mondtam elhzúva az e betűt és bociszemekkel néztem rá.Greg egy ideig tűrte majd amikor odabújtam hozzá és felnéztem rá,és mondtam olyan cicás hangon hogy "miu" akkor megfogott és megölelt.

-Persze,hogy találkozhatsz velük.De majd hozz nekem egy jegeskávét.-mondta és elengedett.

Megpusziltam a nyakát és elindultam összepakolni a cuccom.Majd beültem a kocsiba és elindultam dolgozni.

-Nick,egy jegeskávé az ötöshöz,kettő marcipános torta a négyeshez és egy kávé a ketteshez!-soroltam a megrendelteket.Nick bólintott és kivitte a rendeléseket.Én már alig tudtam észszerűen gondolkodni,hiszen 3 perc választott el a fiuktól.Türelmetlenül néztem az órát,majd amikor elérte a harmadik perc végét,ledobtam magamról a kötényt és egy cetlit hagytam Nicknek,hogy tudja hol vagyok.Majd felkaptam a táskámat és kirontottam a Truffleból.Szaporáztam a lépteimet és egy 8 perc alatt odaértem a Starbucksba.Benyitottam és a szememmel keresni kezdtem a fiukat.Mivel az alsó szinten nem láttam őket felmentem a másodikra.Ott a folyósó végén volt egy nagyobb asztal,ahol 5 izgatott fiú ült és mindanjian a telefonukat bújták.Odatipegtem hozzájuk és lehajoltam az asztalukhoz.Majd suttogva megszólaltam:

-Szóval igy kell fogadni egy rég nem látott barátot?-kérdeztem.Erre mindannyian felkapták a fejüket,és Niall ijedtében még a telefonját is eldobta.-na nem hinném,hogy ennyire ijesztő vagyok.-mondtam felemelkedve.

-DYLAAAAN-mondák egyszerre,felugrottak,és megöleltek.Kavarodott Zayn férfias szaga,Niall csokiillata,Harry új ingének a melegsége,Liam parfümje és Louis hajának az illata.

-Istenem annyira hiányoztál!El nem tudod képzelkni,hogy Santana mennyit rimánkodott miattad-mondta Zayn amikor már elengedtek.Majd mindenki végigment a mondandóján,Louis megfogta a kezemet,és magához húzott.Én is viszonoztam,és belefrtam az arcomat a pulcsijába.

-Hiányoztál Dyl.-mondta Lou és megpuszilta a nyakamat.Án csak felkuncogtam mert az volt az a pont ahol nagyon csikis voltam.nagyon sokáig beszélgettünk,nevettünk és észre sem vettem,hogy letelt az ebédszünetem.Nagyon sóhajtottam,és végignéztem a srácokon.

-Fiuk nagyon jó volt veletek,de nekem mennem kell mert lejárt az ebédszünetem.Máskor is találkozhatunk ha akarjátok.-mondtam és összepakoltam a cuccaimat.Mindenki egyesével megölelt,és Louis fel ajánlotta hogy elkisér a munkahelyemre.

-És mi történt veled az elmúlt években?-kérdezte Lou és oldalról megölelt.Én tétováztam,hogy elmondjam neki azt de végül ugy döntöttem,hogy megmutatom neki.

-Tudod amikor el kellett mennünnk és nem találkozhattunk,úgy döntöttem,hogy varratok magamnak egy tetoválást-mondtam és felemeltem a hajamat a tarkómnál.Egy egyszerű kis kereszt volt.

-Ó és mit jelent?-kérdezte Lou és éreztem a kezét ahogy megnézi a tetkót.

-Azt,hogy egyszer elválnak majd az útjaink de egy pontban mindig találkozni fog.Pont mint a keresztnek.-meséltem.Ő megfordított és a szemembe nézett.

-Dyl  én...nagyon szeretlek.-mondta majd magához húzott és megcsókolt.Én lassan átkaroltam és visszacsókoltam.Egy ideig így álltunk,majd elindultunk a munkahelyemre mert már télleg késésben voltam.

A Truffleban...

Louis felhívta a fiukat,hogy nyugodtan menjenek haza mert ő itt marad velem és megvárja amíg végzek.Sokat beszélgettünk amíg én dolgoztam és ő is besegített.Majd egy hat óra felé eltüntek az emberek és már csak páran ültek bent.
-Louis...
-Mondjad!-mondta és odahajolt hozzám.
-Akkor most..te meg én....mi....
-Igen Dyl a barátnőm vagy.-mondta Lou kuncogva és megcsókolt.Majd Nick lépett be.
-Ó szia Louis hogy vagy?-kérdezte barátságosan.Én ezt nem értem.Nem rohan oda hozzá hogy autógrammot kérjen,egy képért sem megy oda..
-Öm ti ismeritek egymást?-kérdeztem tátott szájjal.
-Nick Niall unokatestvére.Ő tájékoztatott minket arról,hogy itt vagy.Ezért is jöttünk ide.-mondta Louis azzal a csábos mosolyával.Én elpirultam majd Nickhez fordultam és megöleltem.Ilyen boldog még életemben nem voltam.Késöbb Louis hazakísért és a kapuban megcsókolt majd jóéjszakát kívánt:
-Soha nem hagylak el!Megígérem.-mondta Louis és megölelt.Én szorosan magamhoz húztam és egy 2 perc múlva elbúcsúztam tőle,és lefeküdtem aludni.

3 évvel később...

Hajnalban a friss pirítós szagra ébredtem és arra,hogy Greg bömbölteti a zenét.Felültem és ránéztem az ébresztőmre.Lassan felöltöztem és lementem a lépcsőn,és a bevilágított ablakokon kinéztem.Már nagyjából minden ember elindult Londonban a munkahelyére és nekem is indulnom kellett.Majd gyorsan adtam egy puszit Greg vállára,felvettem a válltáskám és az ebédem majd megindultam a Truffle kávézó felé,ahol dolgoztam.Mikor kiléptem az ajtónkon,megcsapott a hideg és kellemes tavaszi levegő.Sütött a nap ami elég ritka szóval ma jól indult a napom.Beültem a kocsimba és egy 10 perc múlva oda is értem.Kinyitottam a boltot és elkeztem előpakolászni a poharakat,tányérokat és egyebeket.Majd bementem a raktárba és előhoztam a megrendelt tortákat,Nick aranyos mosolya fogadott.

-Szia Dyl!Látom már javarészt kipakoltál segíthetek?-kérdezte Nick.Nick volt a legjobb barátnőm Santana után de már alig beszélgetünk Santal...De amikor először jöttem a munkahelyemre Nick segített nekem mindenben és mindig velem volt ha kellett.Azóta a legjobb barátnőm.Igaz,hogy én 20 vagyok ő pedig 18 de teljesen egyetértünk mindenben.Majd az első vásárló is megérkezett.

2 órával késöbb...

Már aludtam az unalomtól,amikor egy csapat lányt láttam meg,hogy berohannak,lerohanják az egyik asztalt és sutyorogni kezdtek.

-Nick átvennéd a pénztárt egy kicsit?-kérdeztem és ő bólintott.Odamentem a csapat lányhoz és lehajoltam:

-Mit adhatok?-kérdeztem és elővedtem a noteszemet.Ők nem is figyeltek rám csak nekitapadtak a falnak és néztek ki.Én is kinéztem de nem láttam az ég világon semmit.Csak pár anyukát gyerekkel és kettő férfit.Majd észrevettem azt amit ők néztek.Pár fotós volt a közelben és tőlük 4 méterre pedig 5 srác focizott és röhögött.Megremegett mindenem és a kis noteszt majdnem kiejtettem a kezemből.Majd az egyik fiú a kávézó felé nézett és megállt.Oda ment egy magasabbhoz és súgott valamit a fülébe majd az is felém nézett.Nem tudtam biztosan,hogy ők-e azok de abban biztos voltam,hogy ennek nem lesz jó vége.Végül megigazítottam a hajam és visszamentem a pulthoz.

-Nick ebédszünetem van nem baj ha itt hagylak?-kérdeztem és már vettem is le a kötényemet.Nicki mosolygott és visszaállt a pulthoz.Bementem és átöltöztem a ruhámba:

Majd futólépésben megindultam a Starbucksba.Viszont amikor hátranéztem,öt fiatal srácot láttam utánam rohanni.Már énis rohantam és végül egy sikátorba rohantam.Ott elbújtam egy kuka mögé ahol fogalmam sincs mibe de abba a valamibe beleléptem...És akkor ők is utolértek:

-Biztos hogy őt láttad?-kérdezte az egyik.

-Igen biztos.Messziről is láttam a két sárga szemét!-mondta egy rekedtes.

-Srácok szerintem tovább ment...keressük ott-mondta és a hangjából is hallatszott,hogy valamerre mutat.Én mozdulatlanul guggoltam és az 5 cipőből már csak kettőt láttam.

-Haver meg fogjuk találni.Ha rajtam múlik akkor biztos.-mondta újra a rekedtes.Majd mind a ketten eltűntek.Egy pár percet még vártam majd kiosontam és visszamentem a Trufflebe és áthúztam a munkaruhám.Majd a műszakom végéhez közeledtekor csináltam magamnak egy Milkshaket és azt szürcsölgettem.

Othon...

Beültem a gépem elé és megnyitottam a Twittert.2 új értesítés.

Harry Styles:

@DylOffical holnap a Sturbucksban.Remélem eljössz...

Válaszok: milyen Dyl? az ki?-@GGromo

                   Most van barátnőd?-@Abbie00

                  HAGYD BÉKÉN HAZZAT!!!!-@Shopieh12

Louis Tomlinson:

Megtaláltam... ennél jobb napom még nem volt....

Nincsenek válaszok

A sorokat olvasva összekoccantak a fogaim és vacogni kezdtem.Ezt 1 perce rakták ki.Majd alővedtem a telefonom és tárcsáztam a számát.Lassan a fülemhez emeltem és vártam,hogy kicsöngjön.Majd egy éles női hang vedte fel:

-DYLAN?!-mondta egyszerre meg könnyebbülten és izgatottan.

-Szia Santana.Beszélhetek...Zaynel?-kérdeztem és becsuktam a szemem.Ő csak egy gyorsz ühümmel válaszolt és a háttérben hallottam az összes fi hangját hogy" mi?! Dyl az?" meg Niall elkeseredett nyöszörgését hogy"és mi van a szendvicsemmel???".Kuncogtam egy kicsit,de ekkor már Zayn volt a vonalban.

-Dylan?Te vagy az?-kérdezte reménykedve.

-Igen én.Kihangosítanál?-kértem meg és ő egy igennel válaszolt.Majd nagy levegőt vettem és belekezdtem a mondandómba:

-Fiúk rettenetesen hiányoztok és tegnap nem tudom miért futottam el.Talán féltem attól,hogy újra találkozunk vagy nem tudom...de nagyon szeretlek titeket.És holnap találkozhatunk a Starbucksban de csak egy 10 percre amíg ebédszünetem van.-mondtam és kifújtam a levegőt.Egy pillanatig csönd volt majd hallottam ahogy Lou egy hal igent mond majd újra zaynt hallottam.

-Akkor holnap.És Dyl!

-Igen?

-Hiányoztál nekünk.-mondta Zayn majd leraktam.

3. fejezet

Utazás

Reggel a kanapén ébredtem meg Greg hangos csámcsogására.Lassan felültem és kimentem a konyhába.

-Jóreggelt.-mondtam kábán.Greg csak hümmögött és tovább zabálta a szendvicsét.Töltöttem magamnak egy kevés narancslét és készítettem magamnak egy sajtos szendvicset.Miközben a tegnapiról gondolkodtam eszembe jutott hogy mi lehet Louissal?Lehet hogy megsértődött?Nem tudom de Greg nagyon furán viselkedett.Leültem mellé és ő amint leültem felállt a helyéről és kiment.Majd amikor kimentem ő kikapcsolta a tévét és felment a szobájába.Most akkor ő is tudja ezt a Harrys dolgot???Lassan felbaktatam a szobájához és bekopoktam.Semmi.Majd megint de nem jött válasz.Majd benyitottam.Greg fején egy fejhallgató volt az ajtóbol hallottam,hogy bömböl a Muse.Majd levetem és magam felé fordítottam.
-Mi a bajod?-kérdeztem.
-Ó semmi csak összeverekedett két haverom a hugom miatt.Igen semmi bajom nincs.-mondta majd visszafordult a gépe elé.Én csak álltam ott mint egy idióta és nem tudtam mit mondani.Lehet hogy most ő engem okol a balhé miatt?Nemtudom...Végül meguntam és lementem.Kint pont jött a postás és be is hoztam a leveleket.Ahogy nézegettem megakadt a szemem valamin.Egy Airplanet-es boriték volt benne kettő repülőjegy.Kinyitottam a levelet és elolvastam:

Kedves Dylan és Greg Blackwood!

Mivel önök megnyerték a NewLife internetes versenyt új életet és új szállást biztosítunk önöknek az alábbi országokban:-Franciaország .... Párizs
                                                          -Hollandia .... Amszterdam
                                                          -Anglia .... London
                                                          -Kína .... Tokió

Kérjük önöket,hogy Február 12.-ig jelezzék  hogy hol fognak új életet kezdeni!
    Az Airplanet csapata! Mert mindenkinek kell egy új esély!

Amikor a végére értem éreztem térdjeim összekoccanását és a kezem is remegett.Mi?Új esélyek,új élet?
-GREG AZONNAL GYERE LE!!!-mondtam már sírva.Greg egy mindjárt válaszolt és lebaktatott és olyan "nemérdekel" stílusban nézett rám:-Mi van?-nézett le rám.
-Ez meg mi a szar?!-kérdeztem.Greg amint meglátta hogy mi van a kezemben,kikapta és eldugta a háta mögé.
-Ez...meglepetés akart lenni!-mondta zavartan.
-Meglepetés?MEGLEPETÉS?!GREG ÉN SZERETEK ITT ÉLNI!-fakadtam ki teljesen.
Greg lehajtott fejjel oldalra nézett és halkan suttogta.
-Nincs pénzünk.Az utolsókat is elpereltük,amikor anyáékat megyilkolták.Eddig a fiuk pénzéből éltünk.De ő nekik most kell a turnéra.Ezért neveztem erre a versenyre és nyertünk.Szóval...-mondta és egy nagyot sóhajtottam.Miért nem mondta el?Megértettem volna!Most meg választanunk kell...
-Greg én...menjünk Londonba.-mondtam és odabújtam hozzá.Greg ráhajtotta a fejét a vállamra,és lassan hüppögött.Úgy ahogy én...

2 hónappal később

Hajnali négykor keltem mert nagyon sok mindent el kellett még intéznünk.Nagyrészt már üres volt a ház.A konyhában csak a hűtő volt ,a mosdóban egy wc és egy kád és kb ennyi.Meg persze az ágyak.Már 3 bőröndöm tele volt és ideje volt a 4.-et is elkezdeni telepakolni.A fiúk sokat segítettek amikor pakolásztunk és Harry is csak néha ölelt át oldalról de ennyi.Santana is nagyon okat segített és a legjobb barátnőm lett.Nagyon szeretem és soha nem hagynám el,csak ugye most megyünk Londomba.De megígértem neki,hogy hívni fogom és tájékoztatom mindenről.

5 óra múlva

Lassan megindultam Greggel a becsekkoló csajszihoz és amikor már átértünk nagyot sóhajtottam.
-Minden rendbe jón.És kaptunk munkát is-mondta Greg együttérzéssel.Lassan elmosolyogtam és megöleltem.Majd amikor eltolt észrevettem valamit.Egy magas 173 centis sapkás fiú tolongott az üvegfal másik oldalán.Majd végül leesett hogy ki az.Ebben az is segített,hogy egy csoport lány követte.Elötte megnyíltak az emberek és ó futólépésben közeledett a falhoz.Végül már a haja is súrolta az üveget és én (fogalmam sincs hogy) de nekidőltem az üvegfalnak.Mintha a lehelletünk összeért volna , Louis szája eltünt az üveg mögött de láttam hogy valamit mond. Értetlenül néztem rá mivel hangszigetelt volt az üveg és csak a szemem sarkából láttam,hogy mögöttem is egy csapat lány sugdolózik.Hátranéztem majd vissza Louisra és akkor már eltünt a pára a szája elől és egy egyszerű szót olvastam le.


                              I   LOVE   YOU...

A  lányok sikongatni kezdtek és fotózgattak én pedig a kezemet az üvegre raktam ahol Lou keze volt majd fölveddtem a rezgő telefonomat.
-Dyl sajnálom hogy nem mondtam el.És sajnálok mindent.Csak hát piszkosul féltékeny voltam.-mondta nevetve Lou.Én nem tudtam semmit mondani csak mosolyogtam és csodálatosan éreztem magam.Louis Tomlinson szerelmet vallott nekem és még mindig nem fogtam fel.A lányok elkezdtek minket fotózni és már az újságírók is ott voltak.
-Dyl indul a gépünk!-mondta Greg.Én mondtam egy mindjártot és visszafordultam Louhoz.Már letette a telefont és amikor visszafordultam akkor már vonszolták el a rajongók.Ő csak dobott egy csókot és elfordult.Én csak elmosolyogtam és indultam Londonba.

2. fejezet

Az eltitkolt unakahug

Lassan kinyitottam a szemem és hallottam kintről üvöltözéseket meg sikításokat.Lassan feltápászkodtam és félig elhúztam a függönyt.Kint dühödött lányok álltak táblákkal és 1D-s pólókkal ordibálva.Majd meghallottam,hogy egy lány el kezd ordibálni és felém mutogatni.Ha ki lett volna nyitva az ablakom akkor egy jó nagy adag tojást meg paradicsomot kaptam volna az arcomba.De ehelyett csak csupa sárgás pirosos masszában úszott az ablakom.Majd már egy ideje ott álltam de amint sikerült valahol kilátnom ezek a lányok újra megdobálták az ablakom.Már azon voltam,hogy kinyitom azt,és elkezdek nekik pofázni amikor Louist láttam meg kapucniban és napszemüvegben berohanni az ajtónkon.Őt még egy nagyobb csoport követte.Majd amikor már hallottam,hogy jön fel a lépcsőn kinyitottam az ajtót.

-Lou mi ez az egész?Már alig látok ki az ablakomon!-keseredtem el.

-Harry tegnap elment egy Pub-ba-mondta és lehúzta a redőnyöm-és elég rendesen benyomott.Aztán elkezdett arról panaszkodni,hogy te tönkretetted és elhagytad és hát összebalhézott pár emberrel.-mondta Lou komoly arcal.Én csak értetlenül néztem rá.Gondolom a rajongók is azért vannak itt mert Én megbántottam Harryt.legszívesebben megmondanám nekik hogy igazából csak ő szerelmes belém(gondolom én).Ekkor Greg is belépett.

-Dyl mi a franc történik?Tiszta tojásos az ablakom!!!-mondta idegesen.Nem tudtam,hogy magyarázzam meg,hogy tegnap Harry nyomult ezért segélykérően Lou-ra néztem.Ő csak intett egyet.Szóval megint ki kell találnom valami hülyeséget.

-Háát a rajongók tombolnak!Tudod milyenek...-mondtam egy kisebb aggodalmassággal a hangomban.Greg valószínüleg nem hitte el ez látszott a tipikus "felhúzom az egyik szemöldököm" tulajdonságából.De mire válaszolhatott volna,egy alacsonyabb szőke hajú zöldeskékes szemű lány lépet be.
-Ó zavarok?Zayn küldött nem tud jönni mert Pezzel van de siet.-mondta és rámnézett.Kicsit olyan volt mint egy kölyökkutya vagy egy kis mongúz.
-Te ki vagy?És ugye nálad nincsen tojás meg paradicsom???-mondtam és lassan bebújtam Greg mögé.
-Santana.Santana Malik.Zayn unokahúga vagyok.Nem mesélte?-kérdezte és mosolyogva beljebb jött.
-Öm nem...szia Dylan Blackwood.-mondtam és kezet nyújtottam.Ő viszonozta és leült az ágyamra.Késöbb már kezdett oszlani a tömeg és neki állhattunk letakarítani az ablakokat.Már esteledett amikor be raktam  a garázsba a létrát és indultam volna az ajtónkhoz valaki a falnak nyomott és halkan a fülemhez hajolt.
-Mondtam,hogy fojtatjuk-hallottam meg Harry rekedtes hangját.Majd erőt vettem magamon és ellöktem neki a falnak.
-Harry szálj le rólam!Nem érted hogy nem szeretlek?Nekem te csak egy barát vagy de ha így folytatod akkor már az sem leszel!-fakadtam ki és már sírtam.Észrevettem hogy Harry már nem engem néz hanem mögém.Megfordultam és Lou nézett ránk a konyhából.Majd ledobta a rongyot ami a kezében volt és eltünt.Én aggódóan néztem Harryre hiszen most vagy az lesz hogy Lou megveri Hazzt vagy csak simán elküldi melegebb éghajlatra.De sajnos az utóbbit választotta.
-Lou haver én...-és még be sem fejezte a mondatot de Lou adott neki egy erős gyomrost.
-Harry!!!!-mondtam és rögtön lerogytam mellé a földre.
-Semmi baj jól vagyok,megérdemeltem.-mondta elfojtott hangon.Kérdően néztem Lou-ra de ő csak beszállt a kocsijába és elhajtott.Én lassan felsegítettem Harryt és bekísértem majd leültettem a kanapéra.Hoztam neki egy jegeszacskót és felemeltem a pólóját.Hát egy elég rendes nagy folt volt a mellkasa alatt.Lassan rátettem a jegeszacskót.Harry száját egy halk nyögés hagyta el majd fájdalmasan hátrabiccentette a fejét.
-Köszönöm-mondta.
-Semmiség.Nem hagyhattam,hogy kint szenvedj.
-Nem azt.Azt hogy szóltál.Mi lett volna ha túlzásba esem...-mondta majd rám nézett.Én csak halványan elmosolyodtam és tovább borogadtam a lila foltot.

Szülinap

Kinyitottam a szemem.Ránéztem az ébresztőmre majd felültem.Felhúztam egy pólót és egy kisnadrágot majd a redőnyt is.Kint verőfényes napsütés volt,a madarak csiripeltek és mindenki boldog volt.Kivéve engem.Pont ma egy éve haltak meg a szüleim a születés napomon.És már csak egy bátyám van,Greg.Meg persze az 1D-s fiúk.Nekem ők a családom és semmiért nem adnám fel őket.Lassan lebaktattam a fürdőszobába és megmostam a hajam majd felvettem a normális ruhám.Végül a konyha felé vettem az utam.Hallottam valami sutyorgást és egy kicsit lelassítottam.Majd leléptem az utolsó lépcsőfokról is és egy hangos MEGLEPETÉÉÉS várt lent.Kicsit összerezzentem majd egy mosolyt erőltettem az arcomra és végignéztem a 6 srácon:Harry sármosan mosolygott, Niall egy szendvicset tömött a szájába a többiek meg várták a reakcióm.

-Köszönöm srácok.Igazán-mondtam rekedtes hangomon.Greg jött elsőként közelebb és szororsan magához húzott.

-Boldog 17-ik születésnapot hugi!-mondta nagy mosollyal.Majd Harry jött.Ő megfogott és megpörgetett a levegőben majd egy puszit nyomott a homlokomra.Ez egy kicsit váratlanul ért de át Harry mindig ilyen!Majd Zayn és Niall is sorra került végül pedig Liam is megölelgetett.Majd elémhozták a tortát.Vagy nem is tudom lehet egy életnagyságú pingvint tortának nevezni?Talán...Miután megettük a "pingvint" Liam elment mert Daniellel van randija szóval már csak öten voltunk de Niall és Zayn is elment mert Paullal szerveztek egy találkát egy kávézóban.Végül Lou,Harry,Greg és én maradtunk.

-Télleg Harry neked most van barátnőd?-kérdeztem mert mindenki tudta hogy Harry a legnagyobb szoknyapecér a világon.-Jelenleg nincs de már van egy kiszemeltem-mondta és csábosan mosolygott rám.Én viszonoztam egy kiskuncogással majd kimentem a konyhába inni.Hirtelen éreztem ahogy összekoccannak a térdjeim és egy kéz végigsimítja bal karomat.Próbáltam megfordulni,de nem tudtam annyira szorított.Annyira megijedtem,hogy majdnem kiköptem a narancslét.Végül lassan engedett a szorításból és megfordultam.Harry.

-M..mit csinálsz???-dadogtam halkan.Ő csak halkan kuncogott és nekem dőlt.Oldalra hajtottam a fejemet és a kezemet a mellkasára helyeztem és próbáltam eltolni magamtól de ez sikertelen volt.Majd ő elégedetten mosolygott és megint végigsimította a bal karom.

-Dylan?Minden rendben?-hangzott a kérdés Gregtől.Ránéztem Harryre de ő nem zavartatta magát tovább simogatott majd lenézett rám és hatalmas kezeivel kisimította egyik hajszálamat az arcomból.Majd a fülemhez hajolt és halkan belesuttogta:

-Ezt még fojtatjuk…-majd kiment a konyhából.Én csak tartottam az üveget a kezemben és bámultam magam elé.Harry most…komolyan szerelmes belém?Nem nem játszhatja el velem ugyanazt mint multkor.Majd mire feleszmélhettem volna Lou jött be a konyhába.

-Dylan nekem mennem kell de…Jól vagy?-kérdezte amint észrevette hogy mindjárt összeroppantom az üvegpoharat a kezemben.Majd ő kivette azt és lerakta a pultra.

-Louis én…-dadogtam és lassan megöleltem.Őt gondolom váratlanul érte mivel elösször nem ölelt át de végül ő is szorosan magához húzott.Beszívtam az illatát ami kissé a fahéjhoz és a kávéhoz volt hasonló.Majd ő lassan suttogni kezdett:

-Mit csinált megint?-kérdezte halkan.Én csak eltoltam magamtól és szembesültem Louis aggódó énjével.Nem tudtam mit feleljek.Hiszen…multkor is mekkora port kavart,hogy állítólag Harry megerőszakolt.De ez nagyon nagy hazugság volt mivel meg sem akart erőszakolni csak símán részeg volt,és nem tudta mit csinál.Csak egy Sarah nevű csaj ott volt a bulin és állítása szerint Harry megerőszakolt.De a következő egy évben nagyon rendes volt és ha mondtam neki lekopott és mindent tiszteletben tartott.Idáig…nem tudom mi van vele hiszen ezt megbeszéltük nem is egyszer de úgy tűnik nem képes felfogni,hogy nem szeretem.Ahogy láttam Louis hogy eltöprengett az aggódásból dühre váltott és izzottak a szemei.

-Louis semmi komoly nem volt.Csak kijött segíteni és ennyi.-próbáltam hazudni de ebben nem voltam valami jó.Louis lehajtotta a fejét majd megint rám nézett.

-Dyl én nem akarom,hogy az legyen mint tavaly. Kérlek engedd meg,hogy beszéljek vele.-mondta már-már segélykérően. Én csak sóhajtottam és egy halk nyögés hagyta el a számat.

-Ne,ne beszélj vele.Majd ha eldurvul a helyzet.De azért köszönöm.-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.Késöbb amikor már kimentünk Lou elköszönt és elment.Időközben Harry is elment.Greg meg én maradtunk.

-Te mi van mostanában Hazzal?-kérdezte.

-Miért?Mi lenne?

-Hát olyan csalódotnak tűnt…De mindegy nézünk egy filmet?-kérdezte és elindult popcornt keresni.Végül megnéztük a Transformeset aminek a közepén be is aludtam.Reggel viszont nagyon nagy meglepetésre ébrettem.